A második szabály varázsló vagy kő könnyek (Dr.
- És ez lesz vacsorára?
Pasha felnevetett:
- Természetesen nem. A fejedelemasszony nincs idő vacsorázik velünk.
Richard fordult a folyosón vezetett a kapuhoz.
- Richard! Hová mész? - kiáltotta pasa.
- Szeretném, hogy látogassa meg a fejedelemasszony.
- Ahhoz, hogy ez nem megy csak úgy.
Gyorsan utolérte.
- Nagyon elfoglalt, hogy nem zavarják apróságok. És ha azt, senki elengedni. Biztonsági csak nem teszi lehetővé, hogy menjen át a kapun.
Vállat vont:
- Nos, kérdezze meg lehet, hogy ez nem ijesztő. És akkor értem minden ruhát, és elmegyünk vacsorázni, oké?
Pasha habozott. Talán igaza van?
Richard már elküldte az őr. Pasha futott utána, próbál lépést tartani. Az őr jött ki a kapun, és tette a kezét a kardja markolatát, s elállta útjukat. Richard odament hozzá, és megfogta a vállát.
- Ó, bocsáss meg, kérlek - mintha semmi sem történt volna kezdte Richard. - Remélem, nem okozott csalódást te? Nem jött szid téged?
Az őr bámult csodálkozva nézte az idegent, és Richard, eközben folytatta:
- Figyelj ... mi a neved?
- kardforgató Andelmer ... Kevin Andelmer.
- Nézd, Kevin, ő azt mondta, hogy küldjön nekem egy őr, aki itt áll a nyugati kapujában, ha elkések egy percre. Alighanem csak elfelejtette, hogy küldjön. Ez nem a te hibád. Ígérem nem mond semmit neki. Remélem nem tart rám rosszat? - Hátat a pasa, és előrehajolt, hogy az őr beszélt szinte suttogva: - Tudod, van egy ilyen dolog ... - Azt nézd hegyes a kezdő, aki csak próbál rendet rendetlen haja. - Nos, érted. Nézd, ide Veszek neked egy sört, Kevin. Jó? Most jobb lenne, ott a lehető leghamarabb, amíg van számomra nem a baj akkor kezdődött, de az első ígérd meg, hogy nem bánja, hogy vegyek neked egy sört, és ez minden dolgoztak ki köztünk?
- Nos ... miért ne?
Richard megveregette a vállát.
- Te jó srác - mondta búcsút Kevin és fürgén elindult a kapuhoz. Pasa követte Richard. Megfordult, és mosolygott Kevin és integetett.
- Hogy csináltad? - kérdezte halkan. - Még senki sem volt képes átadni itt.
Richard gálánsan kinyitotta neki az ajtót.
- Adtam neki elgondolkodtató, - mondta -, és az oka a nyugtalanság.
Pasha kopogott az ajtón, és a következő, miután megkapta az engedélyt, ment Richard a homályos váróteremben, ahol két nővér ült, mindegyik az íróasztalnál.
Pasha pukedlizett.
- Nővér, én egy kezdő Pasha Maes, - mondta -, és ez - az új diák, Richard Cypher. Ő azt szeretné, hogy a fejedelemasszony.
Mindkét nővér nézett rá nemtetszését. Az egyik a jobb, azt mondta:
- Abbess elfoglalt. Te szabad, kezdő.
Kissé sápadt, felült pasa ismét:
- Köszönöm a figyelmet rám, testvér.
- Igen, köszönöm, testvér, Abbess és küldje jókívánságaimat - tette hozzá Richard.
Amikor távoztak, Pasha emlékeztetett:
- Mondtam, hogy ő nem akarja, hogy vegye.
- Nos, mindent megtettünk, hogy rajtunk. Köszönjük elnézés.
Már tudta, hogy a pasa jogot. Csak volt, hogy hogyan működnek a dolgok itt, és emlékszik a helyét a helyszínen. Richard, aki még mindig terheli fogságban, úgy döntött, hogy a megközelítés egy másik ügyben. Először is meg kell egy kicsit várni, és mit tudnak tanítani őt. Jobb lenne, hogy megszabaduljon a gallérját, ártalmatlanul.
Bementek a házba Guillaume - az épületben, ahol a szobák Richard. Ő elmondta, hogy Guillaume nagy próféta volt. Itt, leszállás, Richard megkereste egy félénk fiatalember. Szőke, rövid haj, ő öltözött bíborruha szélű gallér ezüst brokát.
Mivel a szokást görnyedt fiatalember tűnt alacsonyabb volt, mint a valóságban. Meghajolt pasa, elkerülve, hogy megfeleljen a tekintetét.
- Egészségedre, pasa, - mondta az idegen. - Jól nézel ki ma. Merem remélni, minden rendben van veled.
Pasha homlokát ráncolta, nyilván eszébe, hogy ki az.
- Warren, ha nem tévedek? - Bólintott boldogan, meglepett, hogy ő emlékszik a nevére. - Jól vagyok, Warren, köszönöm a figyelmet. És ez Richard Cypher.