Tárgy haza a szövegeket
Lehetséges munkálatok terv
Poetizatsiya őshonos vadon élő állatok korai lírikus Jeszenyin, mint a szeretet kifejezése hazája ( „The Edge te vagy elhagyott”, „Él kedvenc”, „Goy te, Russ, kedves”, „Elkezdtek énekelni faragott halottszállító”, stb)
A vidéki Oroszország és az orosz ipari Esenina a szövegben ( „folyékony lunnost kényelmetlen”, „én vagyok az utolsó költője a vidék”).
Tragikus megismertetése kiábrándulást Szovjet-Oroszországban ( „Return of the Native”, „Szovjet-Oroszország”, „Eltűnő Oroszország”).
haza érzés - alap Esenina a dalszövegeket.
Példa szöveg írása
Szergej Jeszenyin. A nagyon erős a név hallott dallamosság, zenei natív kiterjedésű, a zaj zöld tölgy. „Country nyír pamutvászon” hozott létre egy világos, eredeti költő, dicsőítette az ő csodálatos verset a kék tavak, málna kiterjedésű területeken, sárga út, szürke fűzfa. Jeszenyin teremt látható költői képek benőtt tó, mező, fehér kertben. Mennyi jóság, a szépség és a szeretet az ő hazájában hallható a vers a költő!
Él kedvenc! szív álom
Kaszálni a nap a vizek a szemérem.
Szeretném eltévedni
A zöld a stozvonnyh.
Lapozgatva a kötet Esenina, meggyőződése, újra és újra, minden sora versei - egy szerelmi vallomás a natív mezők, nyírfák, csalitok. Esenina Vedd el ezt a szerelmet - és meg fog halni, mert a költő él és lélegzik hazát.
A Rus - Raspberry Field
És kék, beleesett a folyóba -
Szeretek öröm és a fájdalom
A tó melankólia.
Nature Jeszenyin, mint az ember, ének, sírás, szomorú és örül. Sok verse - egy verset a nyírfa, vált egyfajta szimbóluma minden orosz. Olvastam, és úgy érzi, „zöld” nyírfák levegőt „friss és keserű” szaga „édes nyírfa ligetek.” Kis-kulcs, de megható, szívszorító szépség nyírfából megkülönbözteti Jeszenyin a „fehér szoknya”, amely továbbra is érthetetlen szép lány zöld ruhában. Hogy finom és könnyű érzéseket hangzik olyan ismerős sorok a költő:
Én örökre a fény és a harmat
Szerettem nyírfa tábor,
És az ő arany zsinórra,
És a vásznon az ő sundress.
A vázlatok a régi falu, azt találjuk, Oroszország Jeszenyin nemcsak boldog, hanem a szomorú hangon. A forrása a hazugság a valóságban is - kemény, szegény, elmaradott falu életét a kopott, magányos rejtőzködő kunyhók, elhagyott templom. És akkor versben Esenina csendes érvényesül, „sírás hiszi” vannak unalmas, unalmas tájat.
Él te vagy a magányos,
Él te vagy az én, sivatagban,
erdő és kolostor.
Kevés költők így látni, érezni a szépség anyatermészet, mint Jeszenyin. Ő édes és kedves a költő, bár nem világos, szerény lány festék. Jeszenyin sikerült közvetíteni a verseit kiterjedésű, végtelen vidéki Oroszország:
Nem látja a végét, és él -
Csak kék szeme szar.
De ezek mellett Privolnaya kiterjedésű „törpe falu kerítés csengetés bánkódik nyár”. Nem mindenki tetszik a szem a költő a régi falu Oroszországban, de sokkal közelebb van, mint Jeszenyin új ipari Oroszországban. Ő izgatottan és fájdalmasan tapasztalta felbomlása a szokásos módon az élet, amelyben magát „az utolsó költő szélén.” Ezért a megjelenése a szomorú feljegyzései a dalszöveg, félelem falu megváltoztatta arcát. Csak fokozatosan versben Esenina fogyó szorongás okozta a kezdete az ipari város.
Field orosz! csinos
Vonszolta eke a mezőt!
A szegénység fáj látni a
És a nyír és nyár.
Sky - mint egy harang,
anyám - a szülőföld,
Ja, és én biztosan nem volt.
Az anya és nagyapja szomorú és reménytelen,
Annál jobb nővérek nevet száját.
Van egy szót sem ítéli el az új életforma, erőteljesen beavatkozik a patriarchális paraszti élet. Csak a csendes szomorúság, hogy ő csak egy „útitárs” Szovjet-Oroszországban, nem az építő a jövőben. Ez a motívum elidegenedés imádott haza szerez új erejét és mélységét a vers „Szovjet-Oroszország.” Megismételte ugyanazt a történetet - a hazatérés. A lélek a hős, aki visszatért nyolc év után szülőfalujában, fut egy egész skáláját érzelmek és érzések által generált változásokat, amelyek az ember saját földet. Ez az izgalom és zavar a költő utalt a nagy vonalak:
Nyelv honfitársai vált számomra, mint egy idegen,
Otthon, mint egy külföldi.
Költő bántódásával és szomorúság megjegyzi, hogy a fiatalok lelkesen énekel „agitáció Szegény Demian”, és Versei nem érdekes:
Verseimet már nincs szükség,
Igen, és talán én magam is, nem szükséges.
De a hős képes volt legyőzni a természeti és a harag, és a keserűség, és zavart. Elfogadja, üdvözli az új szovjet Oroszország, őszintén kívánunk neki boldogságot és jólétet, készen arra, hogy a szíve „de csak a lant nem adok.” Őszinteség és kedvesség Esenina, ő nem hajlandó követni a politikai helyzet segített neki, hogy legyen egy valóban nemzeti költő, akinek versei jelennek meg, és most ugyanez a modern és időben, valamint a költő életét. Versei nem csak olvasni, és beszélni a szív, sokan váltak népdalok, énekelnek és a kórus, és a zene. Meghallgatás a TV másik értelmezése Jeszenyin versei, minden alkalommal lenyűgözött felelős kedvesség, ezek az emberek, tanítanak minket, hogy szeretem az embereket, és a haza, világos szépség, hogy hiányzik nekünk ma.
Büszke vagyok Jeszenyin, mert soha nem választja a sorsát a sorsa az anyaország és az emberek a fordulópont a történelem. Tudott, annyi orosz költőket, hogy menedéket találjanak olyan „biztonságos” ország megszerzésére rajongók és groupie - és viszlát „mosatlan Oroszország”, amely még meg kell várni, hogy mi fog történni. De nem, Szergej Jeszenyin meglehetõsen ezeket a sorokat írom, hogy szeretnék befejezni a dolgozat:
Ha kiabálni szent hadsereg:
„Kin akkor Russ élnek a paradicsomban!”
Azt mondják: „Ne paradicsom,
Adj a hazám. "