Vélemények a könyv, szitakötő, kibővített, hogy mekkora a kutya
Ez volt a család örökletes tanárok, vagy inkább a tanárok, mert a férjek és apák nagyon hamar eltűnt valahol, és a nő szült csak a lányok, és csak egy. A család élt a tartomány és a tartományi volt
Tehetném. Vagy nem. De a „mi nem, hogy minden esélye”, ahogy mondani szokás, a híres film, úgyhogy Slavnikova találtak egy második születés most, én általában úgy tekintenek, csak annyira jó) nekem
Ez a munka a szeretet hiánya, a megértés hiánya, hogyan nem szabad. Élő. Act. És meg is hal.
Itt minden egyes rossz néhány belső zavar, amely nem képes kiegyenesíteni bármelyik orvos. Az üresség és a lelki süketség. És a szöveg nyert a reménytelen, sivár, nyúlós, zsíros, fényes, mocsár. Szívás önmagában megfosztja az oxigént. Szöveg szorosan bőbeszédű mondat tartós és folyamatos mintha teszteli a türelme az olvasók. Picture újra rendkívül precíz fel teljesen a részleteket, képeket a tetején, de még mindig van!
Anya és lánya, két bennszülött személy, teljesen idegen egymással. Úgy kezdődik a könyv az ő anyja temetésén, egy idős tanár mély növekvő belé komplexek, egy egész gyűjteménye sértéseket, amit szeretett, hogy vizsgálja felül. És szerette jelent, mint megbüntetni minden halála: ez meg fog halni, és az ellenség jön, lát és kínozzák. Ja, akkor jobb, kap büntetést.
Az akció zajlik fordított időrendi sorrendben. Inkább van egy párhuzamos történet ifjúkori felnövő anya és lánya, majd a végén, mindent újra lesz egy teljes kört. És a finálé. És ez fancifully egyesült elemek és a groteszk, és a nevetés a könnyek, igazi könnyeket és kár, hogy a két romos, alapvetően az élet.
Aki tönkretette őket? Szörnyű hatással van az anya lánya, nyilván. Ő volt kezdetben született a gyűlölt, nem kell a terhet. Édesanyja, a grófnő - a megcsontosodott szovjet tanár (nem általánosítás a részemről, csak a karakter) röviden látogatott örömtelen házasság szenved intim kapcsolat férjével Ivan (itt felidézni a szó a „nincs szex”), és elvált tőle miután hálátlan, tönkrement neki hűtlenség. Lánya a semmiből jött, és remélem, még a gyenge, persze, ez nem igaz: nem az intézmény, egyszerű gépírónő, túlsúlyos vénkisasszony, apatikus, gondatlan, hanyag, és így tovább. és így tovább.
Van különbség öröm és boldogság. Az utóbbi nem lehet csökkenteni az első. Egy ember, akinek az élete tele van élvezetek lehet egyidejűleg gázol a sötétben üledék és nem látja a kijárat - és nem hiszem, hogy van megoldás. Másrészt, az élet szűkös, nehezen lehet tele egy ilyen világos, hogy a személy válik sebezhetetlen. Nem hazai kudarcok, nem a pénz hiánya nem vette ki. Fun természetesen - boldogság örökre.
Egyszerű, szórakoztató irodalom öröm. Irodalom ad egy személy az igazi boldogságot. Ez megváltoztatja az értékrend: a világ áthaladt a prizma művészeti, tetszik jobban, mint a pénz, és ha nincs pénz maradt veled. Valódi irodalom védi az olvasót utálatosságait élet.
O.Slavnikova "On Nabokov"
A hatás. Közel egy év, a könyv a polcon. Vagyok könnyű, nyitott szemmel látható egy kislány a sötétben konyhában, többek között a cserepek borzas cukorrépa farok, látni csak egy kicsit hideg az udvaron, a rágás a hó, lásd az udvaron. és ugyanakkor látom magam, miközben egy könyvet olvas - zsibbadt lábak merőlegesek a fénysugár falra fia megállt kattintani, meddig valamit - ooo hamarosan dolgozni. És a visszhang öröm, hangzatos, felhanggazdag - liba és keverés haját. A szellemi öröm és költői élmény. Milyen erő van szó, hogy elvegye az én állandó leadott?
Olvasó: Nem vagyok egy olvasó!
ÍRÓ: De azt hiszem, te szar!
(Az olvasó érdemes néhány percig, megrendült az új ötlet, és esik halott. Ő elviselni.)
Az olvasó Olga Slavnikova nem flörtöl. Ez nem fog regale az édességet. Általában főz nem neki való. Slavnikova kreativitás - a párbeszédet az univerzumban. Az olvasó - a harmadik, szeretnék csatlakozni, nem akarja - az ő dolga. Szerint neki, meg kell írni, mintha egy asztalnál. Mint ilyen, a könyv - telepített a fejünk felett mélységbe.
Ez a regény arról, hogyan, napról-napra él anya és lánya tett szerencsétlen magukat és egymást, és meghalt, figyelembe sem a világon, és semmi sem marad neki. Százezer évvel a magány. Vezető hangja - jeges könyörtelenséget. A hősök olyan szorosan és alaposan felújított, hogy nem tudnak próbálni, és minél közelebb nézel, annál tisztábban a szakadék aközött, amit az emberek megértsék magukat és ez így van. A kép a világ vonzó és megbízható buratinovsky kandalló és efemer, mint az élet, hogy fut a szeme előtt állandó a vérpadon. Retrospektív featurettes. Mindezek azon van, hogy a varratok pop ringatja értelme az önálló lény, megbízhatóságát és helyesség, és ezzel együtt a képesség, hogy, beszélni és megérteni. M da.
Tud valaki emlékszik „Lásd a képen - hallgatni a rekord”?
Az első oldal, egyértelmű volt, hogy miért ez a könyv, mint a válasz - „hordó” és a „horror”.
Először is, az alakja. Ez egy új párbeszéd nélkül. Ez tényleg nincs párbeszéd, nem lehet, például Saramago, ahol az egyenes beszéd még mindig ott van, csak nem kiemelve a szöveg megfelelő, de vezethető könnyen.
Másodszor, a nyelvet. Meggyőződésem, hogy a „Dragonfly ...” - a regény, ahol a főszereplő - egy nyelvet. Szöveg Slavnikova szorosan. Ő szerezte a szemgolyó leírások, összehasonlítások, és egyéb eszközök, a művészi kifejezés. Ebben a könyvben nincsenek helyek, amelyek könnyen olvasható - csak nehéz és azok, amelyek még nehezebb. Nem elégedett nehéz, de a minősége a nyelvet, amelyen a szavak annyira szűk, olyan közel, hogy az egymás mellett, hogy túl sok helyet többé. Emiatt, meg kell, hogy folyamatosan hangsúlyozta figyelmes, óvatosan csúsztassa a vonalak nem működik, mert akkor a jelentése elveszett, és a szavak kerülnek összevonásra meglepően homogén részecskék.
És mi a kapcsolat az anya és lánya ... Nem is olyan ijesztő ott, csak nagyon közel megjelenés. Igen, hogy bármilyen kapcsolata a legkisebb hiba (és mindig ott van), növeli ez a hiba, úgy, hogy jól, vizsgálata és leírása az egész, és kap egy visszataszító képet, hogy mit lehet kaparja össze a regény.
Ez egy szörnyű könyv. Próbálom olvasni gyorsan felejtsd el, és soha nem felejti el. Semmi több depressziós én még soha nem olvasott. A viszkózus szomorú történet, ahonnan időnként kiesik, és abban a pillanatban, hogy felhívja Önt, mint egy örvény a kétségbeesés. És a legtöbb időt a könyvben is van, nem nagy ügy. Hétköznapi életben. De hogyan szemléli - ez az, ami megdöbbentő. Olvassa el ezt a rémálom, és akkor megy ki az utcára - és a rémálom történik körülötted, ez már a hatása. Ez azt jelenti, elkezdi érzékelni a valós világban ugyanúgy - ugyanaz aljas és nyomorult.
Mint egy régi rekordot, egy törött magukat rekedt rongyos különféle tisztátalan kéz, elárasztott dühös könnyek, pofon beteg érzelmek. De a megszokott zihál az utat az egész a „tetkovskoy próza” régi dal: bytovuha, értelmetlensége létezés, a kölcsönös ellenszenv a család, nem olyan fájdalmas, mint az üres lélek. Reménytelenül ismét unalmas és komor.
Mesterséges nyelv, kemény, zavaros, túlterhelt megfelelő metaforák escapist értelme.
Book, romló világban.
Nem tetszik. Hihetetlenül nehéz nyelvű létre, akartam írni a komor, nem szürke, sivár, blevotny hangulatot. Az élet a főszereplők, nem történik semmi. Nem, valaki férjhez megy a munka, lopni, beteg, akkor lép egy bensőséges kapcsolatot meghal. De senki sem követ el cselekmények, nem az élet, hanem valamiféle felhajtás. Vannak bizonyos hátsó utcákon, vetkőzni, vetkőzik a szürkés belishko valahogy szorítani érthetetlen. Ezután húzza egymás körül a lakásban meghalt, ruha elhalványult köpenyt, szakács szürke égett fazék. Menj a homályos műszak értelmetlen haszontalan bumazhonki. És munka után, szakács kék büdös csirke, sült ehetetlen hamburgerek és őket vinni a kórházba. És szivárog mindezen szagok kitörölhetetlen mosoda, mosdatlan testek, kórházi folyosókon. Nem tudom, hogy mit akartam mondani Olga Slavnikova akinek könyvei, így a dicséret. Ez nem történt meg nincs esztétikai élvezet. Én nem tapasztaltam empátia és tele undorral, hogy a karakterek a könyvet. Nem akarom tudni, hogy milyen az élet. Ne kényszerítse rá, tyagomotina. Fojtogató, fullasztó, sűrű obvolokivayuschaya minden egyes javaslat nem lehet nyomasztó próza. Csak név jó, érdekes.
Ő elsajátította. Hihetetlenül sáros, sivár, reménytelen és - üres könyvet. A játék a szavakkal, Grasse vagy Rushdie értelme, ez nem egy nyelvet a nyelv, A U Slavnikovoy - tiszta nyelvét nyelv nyakkendő az egész regény, hogy hogyan tudok csinálni a rengeteg alkatrész, ahol a szerelvény modell egészen három százalékuk, és a többi csak halmoztak egy dobozban, úgyhogy úgy tűnt, ki kell tölteni. 3/10.