Típusú irodalmi utalások - utalás stilisztikai eszközként a költői szöveg
Típusai irodalmi utalások
A legnépszerűbb formája az irodalmi intertextualitás a bevezetése egy szöveget egy másik töredékesen formában. Az ilyen „be” és „hivatkozás” az előző irodalmi tények nevű utalásokkal és visszaemlékezések. Ezek a formák az intertextualitás a legfejlettebb. A határ közötti utalás, visszaemlékezések trudnoustanovima.
Ez a vizsgálat nem egyértelmű különbséget az idézetek, utalások, visszaemlékezések, a kutatók még nem jutottak konszenzusra elhatárolására ezeket a jelenségeket. Ennek alapján a vádak, hogy létezik egy „közvetlen” (quotational) és „közvetett” (közvetett) utalásokkal a fenti, a fenti három intertextuális zárványok megnevezzük a allusive.
Számos kutató megkísérelte rendszerezése típusok és funkciók utalások és allusive zárványok tettek.
MD Tuhareli kínálja a következő besorolás utalások saját szemantika:
1. A nevek - anthroponomy. Ebbe a csoportba tartoznak: Gyakran található műalkotás zoonyms - a nevét az állatok, madarak; helynevek - helynevek; kosmonimy - a nevét a csillagok, a bolygók, ktematonimy - a nevét a történelmi események, fesztiválok, művészeti alkotások, stb.; theonyms - a nevét az istenek, démonok, mitológiai karakterek, stb
2. bibliai, mitológiai, irodalmi, történelmi és más valóságot.
3. Echoes idézetek, mondások futás, szennyeződés, visszaemlékezések.
Az új D.Faulza „Mágus” közvetlen idézet vers TS Eliot: „Egyikük megjegyezte egy oldalt, ahol valaki körül piros tintával négysoros” Little Gidding „a vers:
Mi fog vándorolni az ötletet
És a végén a vándorlás jön
Vissza ahol elkezdtük,
És látjuk a földet először.
Egyes irodalmi szövegek egyre annyira népszerű, hogy valóvá „tároló idézetek.” A példa Shakespeare „Hamlet” az a jelenség élénken írja le a karaktert a regény „The Black Prince” Bredli Pirson: „Hamlet” - a legismertebb művek világirodalom. Oldalhajtás India, Ausztrália, favágók, farmerek Argentína, norvég matrózok, az amerikaiak - minden a legnagyobb sötét és vad képviselői az emberi faj már hallott Hamlet. ... Abból, amit még mindig működik az irodalom oly sok helyen ez lett a közmondás? ... „Hamlet” - emlékmű a szavak, ez egy retorikai munka Shakespeare leghosszabb játék a legbonyolultabb találmány a fejéből. Nézd, milyen egyszerű ez, néhány laza elegancia egyértelmű, hogy megalapozza a modern angol próza. " Valóban, sok az idézeteket, hogy legalább a híres „lenni vagy nem lenni” a aforizmák váltak az idők során. Ennek eredményeként elkülönül az általános szöveg, „népszerűsítette” idézetek hasonlította sablonos verbális metaforák vált elemek tömegkultúra.
Közötti kapcsolatok karakterek különböző művészeti alkotások jelentik az egyik legérdekesebb és kevéssé ismert intertekstualnosti oldalán. Bemutatjuk nevek korábban megállapított karakterekből allusive megszemélyesítése „saját” karakterek „idegen” írók tudatosan használják referenciaként más szövegekkel. Az ilyen típusú kommunikáció intertextuális jelölhető interfiguralnye utalás alkalmazásával német tudós V.Myullera kifejezés „interfiguralnost» Muller W. Interfigurality. Tanulmány a összefüggései irodalmi alakok // intertextualitás, Berlin és New
Egy másik formája a transzformáció interfiguralnoy kontextus adaptációja a karakterek nevét idegen nyelven működik. Tehát, Don Juan Tenorio "angliziruetsya" a "Ember és felsőbbrendű" Shaw. Az eredmény ez az átalakulás a neve Dzhon Tanner. „Kódolt” interfiguralnaya utalás igényel dekódolásra összpontosít illetékes olvasók. Változatlan nevét egy híres irodalmi karakter leginkább felismerhető keretében az „új” termék. Ez viseli valamilyen jelentése, az ülés bizonyos tulajdonságokat, vagy „mag” (R. Barthes), így vagy úgy jellemzik a „új” karakter. Tehát, a „A rózsa neve” Umberto Eko számok főszereplők William Baskervillskogo AFDL és képe alapján Sherlock Holmes és Dr. Watson. De ha „a nyomozó egy szerzetes reverenda” ad el „konandoylevskaya” névre, abban az esetben a AFDL, állunk szemben allusive megszemélyesítés, valamint a nyelvi játék egy ürügy: «Adso - Watson». Előfordul, hogy a karakterek maguk választhatják meg a „prototípus”, meghatároz egy részét egy kört az olvasás. Miranda az „Gyűjtő” Fowles nem véletlen van Shakespeare hősnő nevét. Azonban, olvasás regényeit Dzheyn Ostin, gyakran jelent magukat hősnők, hanem a kép a névrokon a „The Tempest”.
Utalások mélyen jelentős szakirodalmi különböző országok és korok. Az ilyen formák allusive, mint egy mítosz, a kanonikus szövegek vallások, a remekművek a világirodalom szerzett a modern irodalmi folyamat számos egyedi jellemzői, amelyek megkülönböztetik őket az ősi formák. A klasszikus képek és történetek, a művész kifejezi az eszméket és szellemét az ő korában.
§1.3 funkciók utalások
"... néni Alexandra lett volna analóg a Mount Everest: az egész az én élet korai, fázott, és ott" (Harper Lee, "To Kill a Mockingbird").
Mint tudja, a Mount Everest - a legmagasabb hegy a világon található a Himalája. Hasonló összehasonlítása a karakter egy hegyi nem nélkülözheti a további dekódolás, hiszen ez az utalás is okozhat a sok különböző egyesületek, hogy minden olvasó egyedi lesz. Ez termeli a képeket a nagyság, hatalom, fölény, egyrészt, és elérhetetlensége, rejtély, a másik oldalon. A jelen összefüggésben magában foglalja az ilyen oldalon a hely neve hidegség és örök lét.
Hivatkozások segítségével a történelmi tények és személyiségek újrateremti a kor szellemének, amelyben a cselekmény kibontakozik munkák. Elég csak felidézni a jól ismert regénye Margaret Mitchell „Elfújta a szél”, ahol a tevékenység zajlik a háttérben az amerikai polgárháború 1861-1865 gg. Az ő munkája van egy sor nevét tábornokok, csaták és más valóságot társított e történelmi esemény.
Ezt a szöveget a kialakulását szemantikai, tematikus: a szövegben, hogy hozzák nyilvánosságra az egyes témákat, amely egyesíti az összes alkatrész egységét az információkat.
Végzett utalás inline kapcsolatot olyan formájára utal, asszociatív kohézió, mivel segít a kötődés egy műalkotás, és ugyanabban az időben, hogy több információt külsőleg.
§1.4 A hatásmechanizmus utalások
A folyamat frissítése az olvasó utalás magában foglalja több szakaszban történik:
1. Elismerés a marker. Ha elfedi vagy utalás elhanyagolható (nem jelenik meg a idézet nem vonzó allusive értelmezést, és így tovább), az olvasó megérti, hogy jelen van. Egyes szerzők használhatják a technika utalások is kielégíti az olvasók, akik élvezik magát utalások felismerési folyamat. Azonban ez okozza a veszélye, hogy ez az utalás is elvész, és a jelenlegi érték, bár kézenfekvő, de gyenge, t. E. Az olvasó hullik. Egy író csak remélem, hogy az olvasó ismeri a célzást később, vagy nem érti csak egy bizonyos kör olvasók;
3. módosítása az eredeti értelmezése a szöveget. Ebben a szakaszban van egy változás a kezdeti megértése a szöveget, amely tartalmaz utalást;