Royal esküt
- Nos, mit mondott? - kérdezte.
- Minden rendben lesz - mondta Sabina, zokogott. - De, jaj, Harry, ne mondj neki semmit, mintha ő nem haragszik, mintha mérges vagy.
- Nem tetszik? - kérdezte Harry. Sabina bólintott.
- A fenébe ... - kezdte Harry. Sabina megfogta a vállát:
- Figyelj, Harry. Bármit is mondott, meg kell, hogy maradjon csendben, meg kell elviselni. Egy másik módja, hogy megtalálják a száz fontot nincs. Nem! Ígérd meg, hogy nem fogja kiejteni egy szót, kivéve a „köszönöm”.
- De ha felizgatni ... - kezdte Harry.
- Ígérd meg - szakította Sabina. - Legyen eszed, Harry. Ha tudnám elviselni azt kedvéért van, akkor is. Kellene.
Megrázta a kezét, és kihúzta a vállát, ment a villába. Sabina körülnézett a padon, leült, és eltakarta az arcát a kezével. A szíve lüktetett a harag és a felháborodás, és mégsem tudta elnyomni a könnyek, hogy a folyamatos gyáva navertyvatsya szemét.
- Hülye vagyok, hogy én figyelni rá, - mondta hangosan. Aztán keres egy zsebkendőt, hirtelen találta magát egy kis beugróban, amelyben a második este a szállást Monte Carlo ő beszélt a cigány király.
Emlékezett szavait, mély, zengő hangon. Hogy élénk volt az emlékét meleg, erős kezét, és megérintette az ajkát, ahogy megcsókolta a kezét! Felsóhajtott, és hirtelen a könnyek peregtek le az arcán ...
De húsz perccel később, amikor Harry visszatért a kertben, ő nyugodt és visszafogott. Tudta, hogy a arcán és tömörített ajkak, úgy érezte, mint aki legszívesebben azonnal valakinek a harcot, és mielőtt még közelebb, ahogy izgatottan felkiáltott:
- Minden rendben? Ő adta meg a pénzt?
Harry bólintott, mintha egy pillanatra szóhoz, leült mellé Sabina, tolta a kezét a zsebébe, és kinyújtotta a lábát.
- Pfuj! - kiáltott fel. - Én már az élet számos módon, de nem lehet összehasonlítani ezzel.
- Nem mondott semmit? - mondta Sabina.
- Nos, akkor megígértette velem, hogy csendben, - mondta. - Egy-két alkalommal azt hittem, megütni, de aztán eszembe jutott, hogy mit mondott, és ...
- Harry! Te őrült!
- I Got ki, vagy nem, de ez ad nekem nagy öröm.
- Megvan a pénz?
- Igen. Megadta száz fontot, és azt kell neki visszaadja egy évre.
- Az év folyamán! - kiáltott Sabine. - De ez nem hagy ...
- Gyakorlatilag nincstelen, - fejezte be Harry neki. - De ez legyen a leckét! Ő tett engem megérteni a leckét - ez csak amire szükségem van.
- Nehéz, rettenetesen nehéz - Sabine mondta. - De legalább nem kell semmit mondani apa.
- Minden alkalommal, amikor belegondolt, - mondta Harry. - Én csak suttogott magában: "Sabina, Apa, apa, Sabine", különben ...
Harry hirtelen felállt, és megfordult, hogy Sabine, kezét a vállára.
- Figyelj, testvér - mondta. - Szereted ezt az embert?
A kérdés fogott váratlanul Sabina. Egy pillanatra kék szeme bámult barna, majd zihálva megfordult, és elhúzódott a kezéből.
- Ne aggódj miattam, Harry, egy napra már elég szorongás. Nem akarok beszélni magukat, és Arthur. Te biztonságban, és ez a lényeg.
- Nem tudok segíteni, de gondolom rólad - erősködött.
- De, kishúgom, meg kell gondolni.
- Azt gondoltam, - mondta Sabina. - Sokat gondolkoztam, majd beszélj semmit.
Harry vállat vont:
- Jó, jó. Én megyek.
- Kérem, maradjon, igyon egy kis teát, - könyörgött Sabina volt, de most gyorsan hozzátette: - elfelejtettem. Arthur még mindig itt?
- Nem, ő elment. Megkért, hogy mondjam el, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tud tovább maradni, de megígérte, hogy lovagolni a kocsi vele királyi fenség.
Sabina érzett hatalmas megkönnyebbülés.
- Akkor marad a tea - mondta halkan. - Lady Thetford mindig teázás mintegy öt órán keresztül. Kérem, maradjon, Harry.
Bocsáss meg, Sabina, nem fogok maradni. Az igazat megvallva, én egy kicsit izgatott, és azt meg kell inni valami erősebb, mint a tea. Különben is, megígértem, hogy találkozzon néhány barátjával.
- Nos, Harry, megértem.
Sabina tudta érteni a vágya, hogy megússza. Lábujjhegyre állt, átölelte a nyakát, és belekapaszkodott az arcát:
- Légy óvatos, Harry drágám.
- És te is, - mondta.
- Találkozunk holnap?
- Majd jön a délután, ha egyedül - ígérte Harry. - Vagyis, ha tudok partra.
- Igen, kérem, jöjjön - mondta Sabina. - Régebben az egyik, hogy az időben.
Harry megcsókolta, és mentek karonfogva a villába. Sabina elköszönt az ajtóban, és amikor elhagyta, futott futott a szobámba, hogy mossa meg a szemét, és megsemmisíti a nyomait könnyek. Lady Thetford volt éles pillantást, és Sabina tudta, hogy nem éli túl, ha ő lett volna megmagyarázni, mi történt, Arthur anyja.
Ezen az estén megvacsorázott nyugodtan otthon a társaság csak két hölgy barátai Thetford. Persze, hogy úgy tervezte, hogy megy a kaszinó később, de amikor eljött az idő, Lady Thetford fájt a feje, és azt mondta, hogy menjek aludni.
- Azt hiszem, ettem valamit rosszul - mondta. - A Monte Carlo lenne olyan óvatos. Me valami jó. Elnézést, Sabina, de mennem kell, ma korán.