Olvassa el a könyvet négy tartályhajók és a kutya Online oldal 1
Az aznap már másodszor, jöttek a tisztásra. A nedves füvön látta a horpadás maradt a fogai a traktor kerekei egy elhaladó itt. A pályák hasonlóak voltak ujjlenyomatok hosszú karmai egy vadállat. Monsoon, fúj az óceán alábbhagyott. Az eső elállt, de a nap unalmas volt, és alig látható a felhők.
Az öreg megállt, körülnézett egy pillanatra, kezében a szerelvény, aztán megint fordult a tisztás az erdőben. Az öreg, csökkenti az orrát a földre, leverten vánszorgott kutya Moore. Janek zárta a sort.
nem volt szerencséje a mai napon. Azonban a reggel, amint elhagyták a házat, Janek sikerült lőni két fácán, és most mindkét izmos farka lógott az övén; hosszú fényes farkuk majdnem eléri a földet. Mindkét lőttek Tag: kilőtt golyók származó melkokaliberki amellyel vadászott a téli mókus elérje a célt. Azonban nem ez volt a zsákmány. Azt akarta, hogy a kínálat a hús néhány napig, akkor volt lehetséges, hogy elmenjen a Cedar Mountain.
Glade hagyták hátra. Amikor elhalad a rések között a fák, az öreg elkezdte felvenni kissé jobbra, fel a hegyre. Wood volt egy fal. Alján gyertyánok besötétedett csavart fatörzsek és szorosan összefonódik a vastag ágakat fenti zöld volt a hamu, és az emeletre, ahol több levegő és a fény az alsó ég pihent felsők koreai cédrusok.
Ők teszik az utat, lassan, csendben, nyomja a szára vad jázmin. Beletelt elég hosszú idő, és végül a bokrok elvékonyodott. Bementek a száraz oakery. Néhány helyen a kúszott Dahurian nyírfa benne. Ez volt könnyebb. Alján az egyes szigetek buja bokrok mogyoró. Most a lejtőn már megtekintette mintegy húsz lépést előre, és az öreg lógott illeszkedő nyakát. Janek rájött, hogy a szokásos módon, azt jelenti, megállt.
Azért jöttek, hogy egy tisztás szélén, amelyek megszabják a mohos, dömpingelt szél gyertyán. A fiú elővette zsákok lóg a vállán, két darab kovásztalan kenyerek és egy darab füstölt szalonna. A két egymás mellett ültek a törzsön és enni kezdett. Sharp kés fa fogantyúval vágja vékony, sárgás füst szalonna szeleteket, a szádba, megragadta őket a kenyér, rágás lassan. Ezek ugyanazok, csendes mozgását tette őket egymásra néznek, mintha apa és fia vagy nagyapa és unokája, bár néztem az arcukat, lehetséges volt, hogy azonnal megállapítani, hogy nem egy fedél alatt kezdték túra útvonala. Az öreg egy sötét, viharvert bőrét, szemét kifakult, mint egy régi sólyom, éles arccsont kiálló előre, haj, megérintette ezüst szálak a szürke, különösen a szakálla, hullámos. A fiú szőke, kék szemű, melkokostny és rugalmas, mint egy ága mogyoró.
Az étkezés tartottak csend: a fa nem szereti a felesleges hívásokat. Mondjuk egy extra szót, és lehet, hogy nem fogja hallani recsegő törött gallyak, suhogó, nem úgy, mint a halvány szélroham, akkor nem hallja a hangot a hangszóró annyira érzékeny fülét.
Az öreg kinyújtotta a kezét, hogy a kutya egy darab kenyér szalonna; vett egy vonakodó szájú: értetődő, egyértelmű, hogy nem szükséges, nem keresnek még ma is.
Janek drew széles zseb Ball kabát, baba Mura, a kutyus súlyos fej és nagy bolyhos mancsok. Janek Sharik nevezte, mert amikor a kutya született, ő tényleg úgy nézett ki, mint egy bozontos kusza hamuszürke kabátot. Janek neki ennivalót, aztán megvakarta a füle mögött, és megveregette a gyapjú. Moore jött Janek, nyalás kezét, bár dicséretet ügyelve a kölykeit, és egy kutya, mosolygós, felemelte a felső ajkát jelölve egy heg - a nyomvonal rysego karom.
- Rajtunk kívül még valaki vadászik, - mondta végül az öreg.
- az ember, vagy állat. Les Blank söpört.
Azonnal Moore felemelte a őszülő intelligens homlok, beleszagolt a levegőbe.
- Merész, bátor, - biztatta vadász.
Megmozdult tétován első csóválva egyik oldalról a másikra, aztán egyenesen a mogyoró. Egy perc múlva hallották dörömböl az ellenkező oldalon a területen, és látta, hogy valami villant az ágak között. Mivel a vastag tölgyfa törzse bukkant két árnyék. Moore - előtt, az egész utat a vadállat. Egy kicsit közelebb a vadászok, hogy megszegi a bokrok izmos, letértek az állomány régi vaddisznó nagy púp, kezdődik a nyak és érezteti a farok felé, militáns felhúzott. Moore elhúzott, szólalt meg, és ugrott a vaddisznó, bármely pillanatban készen kiegyenesíteni a lábát, és egy rugót le a földre, hogy elkerüljék a váratlan támadás a vadállat. De ő nem vette észre, hogy a mellső mancsait megüt a lágyított mocsár borított egy réteg tölgyfalevél. Ez tönkretette a kan megelőzte az ellenség, és azonnal beverte a fejét, lerövidítette a vele. Ugyanabban a pillanatban egy lövés dördült. A fenevad megborzongott, mellső lábát megbicsaklott, és ő összeesett, mintha eltalálta egy villám.
Mindketten úgy érezték, hogy valami baj van. Gyorsan mozgott, nem megfeledkezve, hogy legyen óvatos: az öreg tartotta az ujját a ravaszt, és Janek szorongatta a kezében egy hosszú vadászkés.
A vaddisznó halott volt. Moore oldalán feküdt, alóla vérzés. Lips mindig remegő a fogai közül. Az öreg térdre esett, kezét a homlokára kutya. Ujjai érezte, mintha a teste megmerevedett, eloltották a üzemidő.
- Szegény. A jó voltál, Moore jó - mondta neki magának és erdők.
Kölyök, illatosítására vér, nyikorgott a zsebében.
- Az ingoványos estem - magyarázta ismeretlen okból Janek.
- Mindenki kaphat.
Janek kaparni a moha széles pengéjű kést és ásott hosszúkás lyuk. Moore elaludt a földre, rakott mohos kő. Két ütések tett egy bevágást a tölgyfa kérge, hogy ne felejtsük el a helyét. Aztán kezét a zsebébe, és megveregette ott ül Sharik, húzta, húzta a leveleket. Nézte, ahogy a kutya mozgott esetlenül, szétvetett lábbal, nem érti, hogy mi történt. És hirtelen, mint egy távoli visszhang a lövés, vagy a madarak sikoltozva a felhők mögül, áttört Janek emlékezetben előtte állt a romok az otthona, az orr elérje a keserű égett szag és por iskroshennoy vakolat.
- Egy labdát balra.
- Senki sem marad egyedül, bár ez bárkivel megtörténhet - öreg motyogta ingerülten. - A kutya tartózkodott emberekben.
„Igen, ez megtörténhet egy kutya és egy ember” - gondolta Janek. Ő is egyedül maradt, szinte egyet. A magány kezdett utazni a világban. De aki keres nem található. És így, amikor már nagyon beteg, ő talált otthonra. Ez a ház nem volt, mint az, amelyikben felnőttem. Egy kő, állt a bankok a csatorna a kikötő város. Ez - beépített fenyő rönk este tücskök és a szél énekhangot a csőben, a partján egy vad, tekercsek, folyami kövek.
A nap még jobban elsötétült. A felhők lecsúszott a lejtőn. Szemerkélő eső. Az öreg lógott az alsó ág illeszkedő és egy kopott kabátot. Letérdelt mellé a megölt vaddisznó, elengedte a kést kezelni állkapcsát, és kivillantotta agyarait. Megsárgult idő, enyhén ívelt, mint egy szablya, ezek hosszabb, mint a tenyerével.
Minden jog védett booksonline.com.ua