Olvassa el a könyvet az online witcher Page 122 Online
Ó, ha csak ez igaz ... De mi szükség van arra, hogy egy esélyt. A bot ki a tóra, várja a hal éhes, és azt akarja, hogy enni reggelire én féreg, akkor jobb, hogy gondoskodjon a sétányon.
Erősen növekvő, bementem az udvarra, és néhány perc múlva már közel Zosima, ami szomorú, sőt undorral nézett rögzített úszik. Számára halászat már egy rakás értékes időt.
- Zosima, szeretne meggazdagodni? Félnapos aggályok - és te egy milliomos.
- Tudod ... hogy ... - Zosima buta csapkodó szempillák. - Vagy reggel vettem egy üveg, és még nem egy snack?
- Mondja, nem bízol bennem?
- Megvan. Azt is hiszem, és a bizalom több mint magad. Ezért vágjuk csali, öltözz annak behúzott helyzetben van, és menjünk.
- Tudják. Csak a fejsze, ne felejtsük el, hogy végig. Nem, nem kell fegyver. És hidd el, Zosima Higgy!
Ha Zosima tudom, hogy ismét felhívja őt, hogy vihar Pimkin mocsár, ő és egy helyen nem mozdul. Szóval kicsit pritemnil.
Megvan az útról egy órával később. Végeztem a vállát, és még egy kis feszítővasat.
- Mi ez az? - kérdezte Zosima izgatott.
- Vessünk egy biztonságos - mondtam egy titokzatos suttogás.
- Hehe ... azt mondják, hogy ...
Nem kérdezett semmit, csak időről időre megpróbált nézzen a szemembe, mintha megpróbálja megtalálni ott a válasz az összes kérdésre sújtó vele. De amikor jöttünk Pimkin mocsári Zosima hirtelen felállt a hátsó lábait:
- Ismét, az amplitúdó? Soha! Tehát az, amit valójában. Amit elfelejtette?
- És mi elfelejtette, hogy az, amit ...
Megmutattam neki egy nagyító, és kifejtette, mit jelent a vésett minta.
- Hát meg kell ... - Zosima nézi nagyító, lenyűgözött. - Oly sok év közösült egy szekrényben, és én nem tudom ...
- Most már tudod. Bármi az oka. Vágjuk le megbetegedett. Azt is észrevettem, az utóbbi időben alkalmas fák ...
A sziget cromlechs kaptunk sokkal gyorsabb, mint az első alkalommal. A türelmetlenség nem fogy. Azt is mondhatjuk, az aranyláz.
Ez a kő állt egy kicsit a többitől. A megjelenés volt teljesen tarthatatlan. De mutatott rá arra, hogy neki egy tiny star vésett ábra.
- Nem a mester - mondta kétkedve Zosima csapott a kezét az oldalán a durva kőtömb.
- Lássuk csak ... - motyogtam az izgalom.
Mi gyötri a kő majdnem egy órát. És akkor hirtelen minden ment, mint a karikacsapás. Vagy én vagyok az a valami jobb kattintás, vagy nem vagyunk oldalán kidugta a feszítővasat.
Darabos hirtelen könnyedén oldalra csúszott, és véleményünk meg pihenni a mélyedés szokásos tarisznya faluban, csak romlott szinte időben. És ő szorosan arany csecsebecsékkel, hogy csábító kandikál a lyukakon keresztül.
- Nos, most már hiszel nekem? - Azt diadalmaskodott.
Elővettem a tárca néhány dolgot, és megcsodálta a formákat. Ők nagyon szokatlan. Ezeket a termékeket emlékeztetett ékszerek a szkíták, de ugyanakkor volt bennük valami másság. Úgy éreztük, egy erős befolyása más ősi kultúra, és nyilvánvalóan nem görög. De mi? Ezt a kérdést megválaszolni csak szakember.
Ami a készségek ismeretlen mesterek, ez egyszerűen lenyűgöző. Az ábrákon jól nézett ki a legvékonyabb vonal. Úgy tűnik, hogy ezek a kis dolgok nem csak formákba öntik, hanem vésett. Vajon mi a metszőfogak az ezek ötvözete vágó tettek?
Mindent! Basta! Bármilyen régészeti és történeti adatait egy oldalon. Gold, ez az arany. Tedd minden ilyesmi az aukciók valahol külföldön ... Hoo! Húzza ilyen összeget ...
Most már nem vagyok biztos benne, hogy egy ló. És nem kell semmilyen Carolina, az üzleti és bankszámlával. Lesz elég ahhoz, hogy Zosima száz éve. Még ha nem olvassa el a pénzt, amit zanachit esős napon külföldön.
Ez persze engem, elég szélére - száz éve ... annyira mi Zosima nem tart, így fogunk élni a legteljesebb. Nem kell menteni.
- Hé, miért vagy szomorú? - Azt játékosan megbökte a bordái közé. - Al nem boldog?
Zosima komótosan cigarettára gyújtott, és anélkül, hogy rám nézett, azt mondta:
- Szóval, ez az, persze, jól ... nagy pénz. De a jelenlegi ...
Minden jog védett booksonline.com.ua