Nem hibáztatom senkit! Soha ne félj semmit! A szélén egy reménytelen szerelem, leülsz, otdyshites
Nem hibáztatom senkit!
Soha ne félj semmit!
A szélén reménytelen szerelem
Ülj le, otdyshites, nyugodjon meg.
Soha semmit ne sajnáljuk,
Mi telt el, és nem a semmiért.
Hiba nélkül, nem leszünk bölcsebbek,
Anélkül, hogy a mell nincs több holnap.
Soha ne félj, hogy veszít.
Tudd, hogy a legjobb előttünk.
Nos, az idő nem fog várni
Te végül megy fel!
De mégis azt ne felejtsük el senkinek,
Ki az útjában állt.
Nem számít, milyen nyakatekert utad
Te és ő soha nem fog lemenni.
Mintegy áldás ne kérdezd,
De Isten mindig bízik.
Ha van ereje elviselni,
Fogja érni az elvesztett paradicsom!
Ez nem igaz, lemondani szerető.
* * * * *
Nem, ez nem igaz! Lemondani szerető.
Ha hagyja, hogy az álmatlanság az éjszaka,
Ha fáradt az állandó pontok,
Nem látni ebben az életben, és a jelentését. magukat.
És itog- vár hajnalban
Ha fáradt az állandó pontok,
Nem látni ebben az életben, és a jelentését. magukat.
És itog- vár hajnalban
Burn képeket, amelyek együtt voltak.
Anélkül, hogy elveszítené sem tekintetben sem becsület,
.
Bocsáss minden olyan sokáig gyötört belülről.
Amikor a hold áttöri a gátat a felhők,
És a varázslat, a tapéta képezi majd az árnyék,
Előkészíti a lélek lemondásra
És akkor kiad egy ünnepségen a csend. Minden további nélkül.
Tudom ed pontosan lemondanak szerető.
Ahhoz, hogy szabad, nem azért, mert ez könnyebb.
Tehát, hogy ne vándorol a sötétben az érzékeit, hogy megérintse,
Amikor a végén dönt, hogy nem te.
Mintegy áldás ne kérdezd,
De Isten mindig bízik.
Ha van ereje elviselni,
Fogja érni az elvesztett paradicsom!
Tudd, hogy a legjobb még csak most jön! Nem hibáztatom senkit!