Körülbelül hogyan lépett meg egy érvényes házasság, Anton Chekhov, Ostrovok
Ha a bélyeget, hogy részeg volt, a szülők suttogott és hagyott minket.
- Gyerünk! - súgta, apa, uhodya.- játszani!
- De lehet megmagyarázni neki szerelmes, - súgtam -, ha nem tetszik?
- Semmi közöd hozzá ... Te bolond, nem ért semmit ...
Azt mondta, hogy az apám mért tükröződést és kiment a pavilon. Valaki nagyi kezét jelent meg az ajtóban, és húzni pritvoronnoy gyertyával asztalra. Mi maradt a sötétben.
„Nos, mi lesz, nem fog múlni” - gondoltam, és köhögött, mondta élénken:
- A körülmények kedvező számomra, Zoya Andrejevna. Mi végül egyedül a sötétben segít, mert elrejti a szégyen arcom ... Szégyen az értelemben zajlik, amellyel a lelkem ég ...
De aztán megállt. Hallottam a szívverését Zoi Zhelvakovoy és hogyan fogai voltak vacogott. A szervezetben ez történt tremor, amely hallható és úgy érezte, egy shake padon. A szegény lány nem szeret. Utálta, mint egy kutya bottal, és megvetett, ha csak feltételezni lehet, hogy az a buta képesek megvetni. Én most orangutashku mint csúnya, bár, és díszített soraiban és a megrendelések, de aztán olyan volt, mint egy vadállat is: kövér arcú, pattanásos, szőrös ... Az állandó orrfolyás és spirtuozov orra vörös volt, duzzadt. Agility nem lehet féltékeny a még medvék. És kapcsolatos tulajdonságait a lélek és semmit sem mondani. Mivel ez a Zoe valamit, amikor még a menyasszonyom nem volt igazságtalan ruhába volt. Abbahagytam, mert én sajnálom őt.
- Vyydemte a kertben - mondta I. Ott fülledt ...
Jött és ment a sikátorban. A szülők, akik kihallgatni az ajtóban, amikor megjelent ugrott be a bokrok közé. Szerint Zoya arcára esett a holdfényben. Hülye voltam akkor, és képes volt olvasni, hogy szembe minden édes rabság! Sóhajtottam, és folytatta:
- Nightingale énekel ő kis felesége szórakozott ... És valaki azt önmagában is szórakoztatni?
Zoe elvörösödött, és lesütötte a szemét. Ezt ő rendelte így saktrisnichat. Leültek egy padra a folyóra néző. A folyón túl megmutatta fehér templom, és a templom mögött állt Mr. Earl Kuldarova ház, amelyben élt jegyző Bolnitsyn, Zoeyu kedvenc emberek. Zoe leült egy padra, és bámult a szemét a ház ... A szívem összerezzent, és összerezzent kár. Istenem, én Istenem! Mennyek szüleinknek, de ... ha csak egy hétig a pokolban ültek!
- Az egyik fő az egész boldogság attól, - folytatta I. érzem erre a különleges szaglás ... ... szeretem őt, és ha ő nem szeret engem, akkor én, majd meghalt ... meghalt ... Ez a személy te. Lehet, hogy szeretsz? eh? Szerelem?
- Szeretem - suttogta.
Bevallom, félig halott, hogy az ő szavai. Azt hittem, hogy ez zakandrychitsya és elutasítják nekem, hogy mennyi a másik szeret. Reméltem, hogy ez a szenvedély, és jött szemben ... Nem elég erő benne, hogy ellenkezik a faszok.
- Szeretem - ismételte a lány, és sírva fakadt.
- Ez nem lehet, uram! - Beszéltem, nem tudta, mit mondok, és remegett telom.- Lehetséges ez? Zoya Andrejevna, kedvesem, nem hiszem! Ő az Isten, nem hiszek! Nem tetszik neked! Volna háromszor átkozott átkozott, ha tudom! És te nem szeretsz! Ez az egész csak ...
Felugrottam, és futott körül a padra.
- Nem! Mindez csak egy komédia! Össze bennünket erővel, Zoya Andrejevna kedvéért tulajdon érdekeit; milyen a szerelem itt? Azt könnyebb oselny kő körül a nyakát, mint veszel magadnak, hogy az, ami! Nos, mi a fene! Amelyre jogosultak? Mi vagyunk velük? A jobbágyok? Kutyák? Ne férjhez! Mert gonosz! Valahogy dolog! Elég sokat csinálunk nekik egy szívességet! Megyek, és azt mondják, hogy nem akarom elvenni, és ennyi az egész!
Zoe arca hirtelen abbahagyta a sírást és szárítjuk egy pillanat.
- Menj és mondd! - folytattam I. És azt is mondják. Azt mondja nekik, hogy én nem szeretem, és hogy a szeretet Bolnitsyna. És fogom tartani Bolnitsyna kéz ... Tudom milyen szenvedélyesen szereted őt!
Zoe nevetett örömében és közel került hozzám.
- Miért, te szeretni egy másik, - mondta, dörzsölés ruki.- élvezni Mademoiselle DEB.
- Igen, - mondom - Mademoiselle DEB. Bár ő nem ortodox és nem gazdag, és én szeretem őt a szellem és a lélek-megtakarító adottságok ... Legyen az átok, és én feleségül. Szeretem őt, talán több, mint szeretem az életet! Nem tudok élni nélküle! Ha nem feleségül, én nem akarok élni! Most megyek ... Gyere, és azt mondják, hogy bolondok ... Köszönöm, kedves ... Hogy megvigasztalt!
Lelkemben elöntött a boldogság, és elkezdtem köszönöm Zoe, Zoe és én. És mind a ketten, boldog, hálás váltak egymás kezét megcsókolják egymást nemes elhívás ... csókolom a kezét, és ő volt nekem a fejét, én a tarló. És úgy tűnik, hogy még megölelte, megfeledkezve matricák. És azt lehet mondani, ez a magyarázat az ellenszenv volt boldogabb, mint bármely szerelmi vallomás. Mentünk, boldog, rózsaszín és rettegéssel, a házat, majd bejelenti, hogy a szüleink. Megyünk, és felvidít egymást.
- Nézzük csúfság - mondjuk - verték, rugdosták, sőt, igen, de mi lesz boldog!
Írja be a házba, és vannak szülők az ajtónál, és várjon. Úgy néznek ránk, látni, hogy boldogok vagyunk, és elkezdett integetni a pincér. Lakáj illik pezsgővel. Kezdek tiltakozni, hadonászott, kopog ... Zoe sírt, sikoltozva ... zsivaj, lárma, és ez nem iszik pezsgőt.
De még mindig házasok.
Ma ünnepeljük a ezüst esküvői. A negyedszázados élt együtt! Először rettenetesen szükséges. Korholta őt luptsevat vett szerelmét bánat ... A gyerekek a bánat ... Akkor ... wow ... én megszoktam ... És abban a pillanatban, ahogy áll Zoyatchka, a hátam mögött, és tegye a botot a vállamon, megcsókol kopasz fején.