Könyv - kitalálni, hogy mire gondolok - hoc Harriet - olvasható az interneten, 8. oldal
Amikor az éjszaka egyre villám világít, Pete aggódva az eget.
- Jobb lesz, vissza a kocsiba. Attól tartok, hogy valahogy van és leitatjuk.
- Kár - álmodozva mormolta Betsy - tudnék ülni ott örökre.
Amikor a sárga kisautó már a saját látómezőben, rohant tipikus nyári zivatar csapadék, erős és váratlan. Pete megfogta Betsy kezét, és futott vele az autó. De mielőtt még ideje, hogy nyissa ki az ajtót, mind áztatni a bőrt. Vékony tenisz póló tapadt testüket. Betsy haj fénytelen különálló szálak, csepegő vízzel.
Szinte kificamította a karját, Pete vett egy törülközőt a hátsó ülésen, és dörzsölte a fejét.
- Úgy nézel ki, hihetetlenül szexi - suttogta gyengéden törölgette egy törülközővel a mellét.
Keresztül a nedves ruhával tisztán rajzolódott rugalmas mellbimbó. Pete óvatosan rájuk költött pad a hüvelykujját.
Betsy fojtott gerjesztés.
- Erősebb - nyögte - erősebb.
Doboló eső a tető az autó egy kicsit alábbhagyott. A csapadék telt amilyen gyorsan kezdődött. Lovers nevetett, egymásra néztek, és megölelte. A nedves arcot megérintett. Csók ágyék nyári eső.
- Szükségünk van egy takaró - buzgón mondta Pete. - A nedves ruhákat fogsz megfázni.
- Sajnos nem.
- Különben is, meg kell valamit csinálni. Hirtelen szerencsések vagyunk ebben az Isten háta mögötti helyen véletlenül kóbor taxi. Akkor menj haza, és fogadja el a forró fürdőt, lefeküdni és lát egy álomban. - Pete nagyon energia.
- És mi lesz veled? - Betsy próbált gyengén tiltakozni, tudva, hogy Pete nem tűri kifogást.
- Én itt maradok. Amikor a mentőszolgálat autó annak érdekében, azt tedd be az ajtót, így lehet használni a reggel.
- És hogyan majd haza? - kérdezte együttérzően. - Talán meg kellene várni, hogy egy taxit?
- Kösz a javaslatot, de ez nem szükséges. Már túl késő, és mindenekelőtt meg kell, hogy ki. - Pete kiszállt és körülnézett. Az utca üres volt. De hirtelen irányában a város központjában, látta, hogy a szembejövő autó fényszórók.
Pete felkeltem az út közepén, és intett mindkét karját a feje fölött. Visítozó fékek, az autó megállt néhány centiméterre a lábáról. Kiderült, hogy ez egy taxi, de a jel „szabad” volt kapcsolva.
- Mit, kölyök, nagyon ohrenel? - kiáltotta dühösen az ablakon a vezető nem finomkodik a szavakkal. - csatorna van, de a profit.
Az ilyen típusú Pete tudta kifordítva. Elővett egy köteg bankjegyet a zsebéből, és becsúsztatta az orra alá a taxis.
Betsy időközben ki a kocsiból. Shoulders dobta a törülközőt.
- Most lesz a társam, a legrövidebb úton a Fourth Avenue - mereven megrendelt Pete.
A taxis mohón bámulta a pénzt.
- Nos, - nyögte, és megragadta a feljegyzést.
Betsy ült a taxi. Ő gördült le az ablakot, és búcsút intett Pete.
Egész úton Betsy álmodott Pete, és nem hallgatni non-stop fecsegést vezetők, filozofálgat mindent.
„Mi az ember” - gondolta, és elmosolyodott a boldogságtól. Holnap már látni. Pete ígérte meg. És ő azonnal elképzeltem lenne a karjában.
Másnap reggel, amikor Betsy, ásítás, belépett a konyhába, a nagymamám ült a reggeliző asztalnál.
- Jó reggelt, baba, - mondta nyájasan. - Kérsz egy kis teát? Én csak főzött.
Betsy negatívan gesztus.
- Kávé, - ő mondott, - különben nem fogok felébredni. - A szekrény a mosogató fölött, vett egy nagy csésze és öntsük bele egy jelentős részét az oldódó kávé. Ahhoz, hogy gyorsítsák fel a dolgokat, ő fröcskölt melegvíz egyenesen a csapból.
- Nagyon finom? - Nagymama megborzongott az undortól.
- Nem, de ez sokat segít - mondta Betsy, és leült az asztalhoz mellé. Miközben szivattyúzott langyos hulladékai, nagymama csendben tovább evett reggelire. - Én minden nap csodálkoztak, hogy mit lehet tenni a reggel ott valami. Ezen kívül egy ilyen édes.
Mrs. Fontenot emésztette étvággyal pirítós lekvárral.
- Ez csak egy kérdés a fegyelem, kisbaba - egy mosollyal, és anélkül, hogy a legcsekélyebb szemrehányást mondta. - Apropó, mi ez a zaj volt a múlt éjjel az ajtónkon?
- Én nem hallottam semmit. Talán egy érdekes álom figyelte kár azonban elfeledkezett. - Betsy alaposan feszített gondolt, Pete és a simogat. - Mi történt?
- Valahol körülbelül négy - kezdte mondani nagyi. - Felébredtem, mert hallottam sikoltozni macska. Akkor egy férfi megesküdött annyira, hogy szerettem volna, hogy fedezze a fülemet a szégyen. Kinéztem az ablakon, és látta, hogy a gyep végigfut valami magas, karcsú fiatal, és utána egy vad sikoly futam macska. Valószínűleg még mindig megéri, hogy egy házőrző. Az utóbbi években annyira írtak a rablók. És itt van két egyedülálló nők a házban ... ez hozhat valakit a buta gondolatokat.
Ez a történet azonnal felébredt Betsy. Felegyenesedett, mint svechechka.
- Nem volt egy rabló, ba - mondta izgatottan - ez volt Pete. Istenem, a szegény ember.
- És ki, könyörgöm, ez Pete? És miért van az, az éjszaka közepén kóborol a házunkat? Nem tud jönni a nap folyamán, mint amilyennek lennie kellene egy normális ember? - Nagymama komolyan zavarta. - Remélem, ez nem a barátod?
- Igen ... nem ... nos, én szinte nem tudom őt - félszegen akadozott Betsy elkerülve zavarodottság nagymama elől.
- Ó, szóval? Akkor köpje ki, bébi. Pete, hogy erre szükség van a házban ma este?
Betsy felsóhajtott, vajon hogyan lehet magyarázni mindent könnyebb.
- Ez elég nevetséges történet - mondta. - Az egész kezdődött egy autó bontását. Ez előtt történt a könyvesboltban. És tegnap este, amikor visszatértek a tenisz autó megállt újra. Amint azt átitatott ruhát, mintha én lebeg, és nem volt takaró, Pete egyedül maradt, hogy megvárja a segélyhívó szolgáltatásokhoz, mert nem akarja, hogy megfázik. Megértették? Ezért jött ide. - Betsy, kimerült, hátradőlt a székében.
- Az én időmben, mindig egy takarót, ha megy úszni. És mi volt öltözve, hogy ne maradjon nedves ruhát. De mit jelent mindez kell a könyvesbolt és a tenisz, sosem tudom. - Nagymama Betsy megsimogatta a fejét, és összeszedte az edényeket. - De a lényeg, hogy te magad tudod, mi forog kockán.
Betsy elgondolkodva rágott friss arcú pirítós.
- A kérdés nem lesz rám, bébi. Feltéve persze, hogy ez az úr lesz tisztességes napfény. - Mrs. Fontenot nézett konyhai óra. - Elkéstél újra. Öltözz gyorsan. Majd megtisztítására itt.
Az első felében a nap Betsy alig várja, hogy hívja Pete. Ebédre nem tudott felállni, de beírva a számot, csak csalódott hallgatta rövid hívásokat. Egy másik kísérlet, azt követő. Már majdnem feladja, de hirtelen telefonált. Dobogó szívvel, hallotta, hogy egy kis, bársonyos hangja Pete.
- Szia, drágám. Találd ki beszél? - szeretettel suttogta.
- Ó, te vagy az, Betsy. Az autó rendben van? - mellékesen megkérdeztem Pete.
- Köszönöm, minden rendben van. Ez tényleg nagyon, nagyon kedves tőled.
- Nem tesz semmit. - Betsy szíve. A férfi szavai hideg és távolságtartó.
- Valami baj van, Pete? - kérdezte félénken. - Csináltam valami baj van?
- Te volna figyelmeztetett, hogy a kertben figyeli a lényt. Bevallom, hogy részemről nem volt nagyon őszintén nem mondtam el az én tenisz a múlt, de ez egészen más. Az állat megharapta én és karcos tetőtől talpig. Ez az egy, a vadon élő puma?
- Ó, én nagyon szörnyen kényelmetlen, Pete. Általában a macska viselkedik nagyon békésen. Valószínűleg tartott egy betörő - bocsánatkérően mondta Betsy. - Azt hiszem, csak azt akarta, hogy megvédjen minket a nagymama.
- Nem számít. Meg kellett, hogy figyelmeztessen az e szarvasmarha - Pete makacsul állta a sarat.
- De a macska jön és megy a fog. Nem tudtam, hogy éjjel tart a kert.
- Ugyan, ez nem számít - Pete megszakadt. - túl fogom élni. Nagyon szép, hogy hívott, Betsy. Nos, én, sajnos, itt az idő. Vásárlók, ő érti.
A fején nem illik, hogy Pete tudja változtatni oly hirtelen. Ez olyan mértékben dühös rá néhány karcolás.
- Találkozunk ma este?
Elhallgatott.
- Ma nem volt túl kényelmes. Még mindig van sok esetben. Mi van szombaton?
- Jobb, ha csak annyit, hogy nem akar látni. Csak abba a játékot velem az ostoba játékok - dühösen kiáltott Betsy, dobta a kagylót.
Betsy alig ellenállt a délutáni fogadás a betegek. A szívem nehéz volt, a gyerekek vették ki magam, türelem véget ért.
Amikor elhagyta a kórházat, este találkozott Gil.
- Mi történt az arcoddal, Betsy? - Meglepődtem, kérdezte. - Szeretlek, így soha nem látott.
Betsy vállat vont.
- Jobb, ha nem. Menjünk egy italra.
Elmentek Betsy autó egy kis kávézó közelében Memorial Hospital, és rendelt egy pohár fehérbort. Miután koccintottunk, Jill megérintette a kezét Betsy:
- Mondja, kedvesem. Milyen eszik meg?
Betsy ideges kopasztás sárga pulóver. Aztán a kezét nyugvó állát, kibökte:
- Beleszerettem. De, mint mondtam, ő nem érdeklődik irántam.
Jill felvonta a szemöldökét, és kinyújtotta a száját.
- Szóval még mindig kérni?
- Nem kérdezte - Betsy válogatta meg a szavait. - De ő viselkedik furcsán. - És azt mondta a barátnője dráma minden részletében. Jill figyelt, időnként biccentett tudatosan és néha kérdéseket.