Kabysdoh (Aleksandr Lvovich Dzhad Deych)

KABYSDOH
Éhes és csavart a hideg Kabysdoh, Haggard feltámasztva rothadt, fából készült fal a régi, megfeketedett házban. Gyapjú, néha tömörített, néha kopott, huddling együtt jégcsapok lógtak az elesett, felállt has bordák. A hideg, nedves orrát, készen arra, hogy érzékenyen reagálnak a szag ehető, rángatózott egy sikertelen kísérlet sikerül.
Egyedül és régi, belekapaszkodott a meleg emberi tartózkodásra, abban a reményben, hogy fogja meg az emberi maradványokat az étkezés, vagy csak úgy, hogy hálásan dobni Kár egy savanyú leves a nap előtt, vagy a büdös olcsó kolbász.
Senki nem akarta, sodródott az élet, ő érte el a maradék létüket szegénység és feledés, az éhség és a félelem, közöny és leválás.
Nedves szalma, kemény gördült le a tetőről esett az arcára. Ő összerezzent. Anélkül, hogy a pofa mancsát, és felnézett. Mintha lemondott az elkerülhetetlen, felsóhajtott, hosszú kinyújtotta a nyelvét, és így készítse el a csúcsát az életet adó víz, küldtem így rászáradt éhgyomorra.
Gyomor nyögés elképzelhetetlen kicsinysége kapunk. És az éhségérzetet, úgy tűnt, még súlyosabbá, így egy átlagos nyál, készen arra, hogy bármelyik ételt. Bármilyen ételt. Bármely. De nem volt élelmiszer.
Az éhség ködös agy villant egy kép a múlt. Amikor bátran rohan a csatába, védi a tulajdonos vagy az otthonában. Amikor figyelmeztették a veszélyre éles kéreg. Amikor fiatal volt és erős. Amikor szükség volt rá.
By emlékét rozzant izmai megfeszültek. De ő tartotta az összes ugyanazt a hazugságot, kimerült ő sivár gondolatok, az éhség és a kétségbeesés.

Uncle Nick feküdt a kanapén elfogadása után a következő része az alkohol. Alkohol, mert nincs más szó megnevezni, amit nemrég próbáltam, és ez lehetetlen.
Amikor ő volt a dőzsölés, majd ittam mindent, ami a szemében, és hogy az ő véleménye, befolyásolhatja neki kell. És nem számít, milyen, akkor beteg volt. Mi józan, megátkozta magam utolsó szavai. Nem számít, hogy mások hogyan bántak vele. Nem számít, mennyire bánt másokat. És általában - minden anyagot. Fontos, hogy ma ő talált egy kis pénzt, és ez valamit, hogy a dobás, és felejtsd el, hogy elkerülje ezt a világot, és minden, ami vele kapcsolatos, és egyszer még azt szerették.
Hallott egy hangos kopogás az ablakon keresztül egy nehéz másnaposság álom:
- Nick, hol vagy? - A feleségem Leskelődik a függöny szigorúan szabályozott, hogy mi történik a szobában.
Kinyitotta az ablakot, ő könnyen lehet nyitni. Alapvetően minden a házban könnyen nyitható és csukható. Kés már megkeményedett. Világítást az összes szükséges helyen. A zsanérok az ajtón, nem nyikorog. Az ablakok voltak felszerelve, és nem kösd őket. Veteményeskert itatni és ellenőrzött. Röviden, úgy érezték - a házban volt a házigazda. Ha nem iszik. De itt, amikor iszik. És ivott az utóbbi időben elég gyakran. Ritka hét telt el anélkül, hogy a részeg nap.
- Kolja, nyissa ki az ajtót! Miért egy zárt kapu. Van a kulcs nem tudja megnyitni az ajtót. - Látta a kanapén valami megmozdult.
- csalók. Egy csalók körül! - Azt sikertelenül próbált felkelni a kanapéról. - Mindenki próbál ellopni tőlem. Nem lehet bízni senkiben.
Megpróbált felülni, pihenő kezét a háta mögött. De csak lerombolja. Aztán egyik kezével megfogta hátul a kanapén, hátradőlt, és a másik - csak vállat vont. Felállni, hogy minden mást nem volt elég.
Aztán megpróbálta hátat az ő oldalán. Sikerült neki. Meglendítette lába érintette a padlót velük, azzal a szándékkal, hogy támaszkodni rájuk, és felállni, de kiderült, másképpen. Lábak húzva végig, és húzni, és shmyaknulsya egész teste, egy zsák korpa, a padlón.
Megesküdött, emlékezve ugyanakkor minden, kezét a kanapén, megpróbált felkelni, de állt csak a térdén.
- Kolja, Kolja. Mi Kolja? Kohl részeg, akkor nem látja, vagy mi? - elkent és motyogta, ahogy elhalad a kanapén feküdt le újra, de a hasa.
- Mi vagy te, egy parazita, mint csinál? Hosszú ideig vagyok veletek fog szenvedni többet? I f pénzt a gabona adott tyúkok. Ők talán részeg?
Részeg részeg, de a feje munkák. Még sikerült megsértődik.
- Igen, nem ittam el a pénzt! Itt vannak, a TV. Vegyük!
- De hogyan fogom őket! Hát nem tud belépni! - felháborodott feleség bácsi Kolya nagynénik Lida.
- Nem jössz be valahogy. Látod, részeg vagyok.
De régóta szokás, hogy engedelmeskedjenek a felesége is volt fölényben, és ő vonakodva támaszkodva mintegy szörnyű, kaptam a kanapéról, és ahol a csúszás, négykézláb, ahol közelebb a dédelgetett ajtót.
Aztán csattant csavar, az ajtó kinyílt, és néni Lida lépett. Az orr dobott maró szag vodkát. Az emeleten, összegömbölyödve feküdt bácsi Kolja. Előrehajolt, akar felemelni a padlóról, és felemelte a kezét undorodva:
- Mi az, már, és nem tud eljutni a WC-vel.
A nadrág, egy jellemző helyen magasodott nedves kiindulópont jött a szúrós szaga pia a zameshennoy vizeletben.
Uncle Nick megpróbált felülni, de lehetetlen volt. Költözött az ajtófélfa, fejét a szőnyeg alá feküdt a bejáratnál lábtörlő és untwining rossz szó, motyogta:
- Azt zdesya hosszú feküdni. Pihenjen egy kicsit. Olyan fáradt valamit.
Bárcsak ő nem mondja. Néni Lida ugrott rá:
- annyira fáradt, azt mondod? Moonshine eszik olyan fáradt. Ha a gabona? Kérem - amennyiben a gabonát?
- Elmentem a piacra, sétált. Látod, minden nap eső önti. Corn nem kerülnek a piacra - nem egészen kapcsolódnak, de egyértelműen magyarázható bácsi Kolja.
Néni Lidia kotorászott a TV:
- amennyiben egy tucat. És adok húsz rubelt. Hol vannak a többiek?!
Uncle Kolya részegen vetette fel a kezét:
- Hol, hol. Voltak, nézd!
- Istenem! Mi van nekem? Mikor abbahagyja kínzó rám. A harmadik napon a fürdőház kazán propil. Mivel most fog fürdeni? - siránkozott néni Lida. - És én menni tegnap, a gáz szagát. Magát részegen heverni. Gáz nyitott, nem tudott meggyújtani, és zárja az elme nem elég! Végtére is, az egész ház leég!
- Ez az én házam! Amit én szeretnék, és inni el. Én vagyok a főnök, te senki. Én építettem. Beépített saját kezével. Azt akarom, hogy alszik. És te ki innen! Nézd, fordult a kritika. Ez az otthonom, - részegen harcolt bácsi Kolja.
- Ez az én házam. Amikor épült, ebből kerestem, mint te, és még több. Ez ugyanaz az otthonom, mint a tiéd - még nem érti, hogy miért néni Lida kezdett, hogy igazolja magát, mielőtt a részeg emberek.
Ő karba fonta a mellkasán. Mi gördült le az arcán forró könnyek. De nem sírt. Fájt neki, hogy az élet ilyen, nem az öregség, öntöttek, kifröcskölődésüket.
Felállt. Odamentem hozzá. Kinyitottam a bejárati ajtót. Leteszi a lábát az oldalán. I megfeszült. És az erő belökte őt az utcán.
- Hogy te vagy halott, kutya! B szemem nem láttalak! - a könnyek, szinte kétségbeesett, kiabálva néni Lida. - Mit holtan!
Uncle Nick, kigördült az utcára, csobbant a medencébe előtt a verandán. Felkeltem négykézláb és az agresszivitás hangja kiáltotta:
- Igen, szeretlek, bskhp, én megmutatom, bskhp ilyen-rastakaya, voosche'll meghajtót. I f voosche nem tudja, mit kell tenni! - Megpróbált felállni, de a lába megcsúszott, és ismét beleesett egy pocsolyába.
Néni Lida nézett ki, mintha vergődő a sár, és a fülébe súgta megvetéssel:
- Gyerünk, gyerünk. Megijedt. De hogyan lehet élni veled, akkor jobb, ha nem élnek egyáltalán. Gyerünk, gyerünk. Bathe. Jó neked. És józan és mossa. Talán ha szerencsém, és meg fogsz halni, - elhallgatott, néztem rá újra. - Mit holtan, Heródes, a fenébe!
És belépett a házba, becsukta az ajtót.

Hajléktalan Kabysdoh egyszer kinyitotta a bejárati ajtót, felemelte a fejét. Látta egy öregember dobott az utcára, és kiáltott valamit utána. Összesen természetesen nem tudta megérteni, de világosan felismerte egy dolog: ez az ember is, szükségessé vált, hogy senki, és senki sem akarja most a korábbi eredményeket.
Összeszedte magát, és bizonytalanul fröccsenő keresztül tócsákat, odament a férfi. És még mindig nem tudott felkelni. Megragadtam az ingét, és elkezdte húzni, segít kijutni a pocsolya.
Együtt elérték a falak, a ház és tapadt kimerültség.
- Köszönöm, kutya! - Átölelte a férfi izmos felsőtestét. - Köszönjük! Bitter, ó, milyen keserű befejezni az élet a kerítésen. Egész életemben dolgoztam, hogy ezek a nagyon gyakorlatias - intett kezével előtt a kutyaképű -, hogy ugyanezek a kezek a megélhetésért. És így véget. Persze, lehet, hogy inni, de aztán nem vagyok sem alkoholista. Otthon menjen haza és alvás - nem egészen logikus gondolatainak bácsi Kolja.
Úgy, mint mindenki, aki iszik, nem tartotta magát alkoholista. Ő, azt mondják, lehet inni, és nem iszik. Csak nem hogy nem akar inni, ezért iszom. És a kezelés nem szükséges. Ez egy élvezet alkoholisták. Őt miért?
- Köszönöm, kutya! - Könnyek peregtek le a vízlépcső a szeméből. - Senki és semmi nincs. És Lida? Lida. Végtére is, hogy szerettem. Én mindent megtettem érte. És ő? Itt jött velem.
Kabysdoh megnyalta sós könnyeket arcáról, mintha megpróbálta megnyugtatni, és sajnálom. Nem értette, mit beszél az öreg, a szegény ember, de megértette. Ő is tisztában volt rá.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó a házba. Néni Lida kijött a verandára és zatsykala a hívó neki idegen kutya:
- Mc, MC, MC, MC! Gyere - hívta Kabysdoha.
Kabysdoh tudta, mit jelent, és boldogan csóválja a farkát, odafutott hozzá.
- Egy perc, most énekelni - tette fel előtte maradványait férje étkezés.
Hrustnuv csirke csontok, rögtön lenyelte a maradék borscs. Megszagoltam egy szelet kenyeret. Felvette a fogát, és azáltal, hogy Uncle Kolja fel előtte.
- Nos, akkor adjon egy kutya - meglepett bácsi Kolja. - Köszönöm, természetesen! Nos adsz. Ez egy igazi barát valamit. Ez ki fogja soha nem árulja el.
Ekkor én megkereste őket néni Lida:
- Ugyan-ka. Ott voltam a felmelegített víz, pomoesh. És a változás szükséges. Ez a nedves, akkor? És prostynesh tovább.
Felvette, és megragadta a derekát, kivonszolták a házat. Uncle Nick segített neki, amennyire tudta.
- Igen, ő dobja a szemétbe! Nem szükséges lett. Hadd menjek. Szeretnék itt maradni, és Kabysdohom. Egy igazi barát. Engedd el, én mondom! Te elárult.
Néni Lida megállt. Ránéztem. Felemelte a fejét, és a szemébe nézett:
- Lida, én szeretlek! Csak szerettelek egész életemben - ő volt komolyan félek, hogy ő tette volna igazán hagyja az utcán. - Valóban, bocsáss meg, nézd meg magad, részeg vagyok. Holnap minden, ami szükséges ahhoz, hogy és gabonát vásárolni, és az egész házat. És szeretne inni egyáltalán dobja. Általában. Még az ünnepek!
Ez az összes azonos arcán könnyek folyt. Látható sírás bor és talán tényleg hitt abban, amit mondott.
Ő bevonszolta a házba, sírva fakadt. Elátkozta kedvesség és könnyen megbékélt. Ő bevonszolta a házba, hallgat az ő részeg fecsegés, bólintott hozzájárulását vele a fejét. Ő bevonszolta a házba, bár tudta, hogy ő nem tartotta be ígéretét. De ő hitt. Mint mindig, hisz neki.
Bementek a házba. Mögöttük tartósan követte Kabysdoh. Néni Lida bácsi Kolja egy széken ült, és elkezdte lehúzni a nedves és piszkos nadrágot. Kabysdoh, óvatosan nézett néni Lida, odajött hozzá, és megragadta a lábát, ő kezdett, hogy segítsen neki húzni.
- Nos, akkor tényleg adsz! Ó igen Kabysdoh! Oké, ne aggódj, maradjon. Ez azért van, mert minden talált!
És ő hozott egy lavór forró vízzel bácsival Kolja és elkezdte mosni a régi, hideg testét.

Üdvözöljük Marina! Kérjük, amennyiben ez szükséges, helyre. És hogy szükséges-e?

Gondolod, hogy rosszabb lesz, ha az emberek lát és olvas a jó történeteket a kutyákról nem csak az oldalon?
Nem hiszem.
Kérjük, támogassa egy jó kezdet.
Köszönöm szépen.
marina

Már támogatott, mint a.

És még egyszer köszönöm, Aleksandr Lvovich.