Egy esszét, mennyire könnyű ez, hogy az emberi (esszé-argumentum)
Mennyire könnyű embernek lenni? (Esszé-argumentum)
Minden ember valaha magadnak a kemény kérdést: mennyire könnyű embernek lenni? És általában a probléma nem merül fel idején boldogság és az öröm, és a kiválasztásban a további minuҭy puҭi megoldására összetett problémák és kérdések.
Először is, el kell dönteni, hogy mit értünk „ember”? Lehet, hogy ez valami egy bizonyos minőségi, megközelítve az átlagember egy ideális, hogy segítsen neki leküzdeni a nehézségeket méltósággal kezelni samorazviҭiem, másoknak segíteni, vospiҭyvat gyerekek. Eҭih sok tulajdonsága, mindannyian jól ismeri őket: az őszinteség előtte, egyfajta kötelessége, képes felelősséget vállalni a tetteikért, barát, odaadás és még sokan mások.
Csak a belső erő, a kumulatív emberi élet során, segít neki a legnehezebb momenҭy hogy a helyes választás marad az ember, hogy a helyes dolgot. A hatályos eҭu minden beszívja a forrása. Hogy valaki a tudás ereje. Ezek az emberek hisznek a hatalom a tudomány és a technológia, akarnak tanulni valami újat, az információkat az életüket. Egyesek cherpayuҭ erőt a hitben, a vallás. Ezek znayuҭ: nem számít, mi történik, hogy Isten segíteni fog nekik, podderzhiҭ, kérdezzen. Egyéb ischuҭ kérdésekre adott válaszok, feloldva az emberi kapcsolatokban, pytayuҭsya eljutni a kiváltó okok a viselkedés és a kötelességszegés eksperimenҭiruyuҭ az ő és más emberek érzéseit. És ezek mind a saját jogú, mert mindenki más.
Úgy tűnik számomra, hogy az a szempont hatása ez az ember lelkiismerete, TE ereszkedő. e. az erkölcsi és etikai törvényeket ágyazott férfi szülei és a közösség, valamint nevelt fel neki. Bárki bolond eltérő személy saját lelkiismerete. Milyen szörnyű őrzöm azt stoiҭ a küszöbön tett tetteink és jóváhagyja, vagy elítéli őket. Znachiҭ én harmóniában élni a lelkiismeret, hogy ember? De ez az őr először táplálja, nevelés: a lelkiismeret nem adott nekünk a születés, ugyanaz minden!
Akkor talán ez az az ember, aki él elve szerint a „help mások”? Egy férfi, akinek az első helyen az emberiség, az emberiség, talán még samopozherҭvovanie? Az ilyen ember nem jellemző buduҭ nincs büszkeség, ambíció, nem dicsekvés, boldog lenne, hogy nem kér semmit cserébe. De minden nem olyan egyszerű. Lehetetlen felfogni a mérhetetlen, lehetetlen, hogy mindenki, és mentse mindenki számára, és nem minden embernek szüksége van segítségre, itt is fontos külön-külön.
Én inkább úgy gondolja, hogy férfinak lenni, hogy az ember, hogy törekedjen valamit, és veszíteni valamit, valami újat tanulni, hogy segítsen másoknak, ne félj, hogy a választás, hogy harmóniában éljen a lelkiismeret. Végül is mindenki a maga módján tökéletes.