Egy esszét, hogyan tölti a nyarat a falu
Esszé a nyári
Ezen a nyáron volt érdekes. Az első hónapban a többi olyan volt, mint az előző nyári szünet, mert a városban maradt. Mindazonáltal a következő két nyári hónap volt számomra meglepően érdekes - töltöttem őket a faluban a nagynénjével. Ez ezekben a napokban töltött az országban, már társult a legfontosabb eseményeket és tartós benyomások én nyáron.
Telik az idő, lassan a faluban, egyáltalán nem, mint a városokban. Egy érzés, hogy tartottak egy hónapig, míg valójában - csak egy hétig. Saját reggel általában kezdődik a segítségével nagynénje a kertben. A falu messze a falu, és a víz a csapból hallatlan luxus. Szóval megy a jól két régi vas vödör. A víz csodálatosan tiszta és nagyon hideg. Azt is segít a nagynéném a házban, de az első alkalom, hogy futni kell játszani a barátokkal.
Van jó barátok községben. Költünk minden szabadidőnket együtt. A legmelegebb órákban, ülünk a folyóparton. Úszni, ficánkol a apait-anyait, és nézd meg a tompított uszály. Egyszer repültem nagynéném, mert nem jön vacsorára. És tulajdonképpen nem akarok enni, mert egy barátja pasa mi sült krumpli a tűzben. Ez olyan öröm -, hogy váltani az egyik kezéből a forró krumpli, majd törje össze, és enni egy darab. Egyetértünk azzal, hogy ez nem egy tányér főtt levest? És ami a legfontosabb -, hogy mennyi romantika és a boldogság ezekben nyári napot töltött mintha egy másik világban!
Nyári estéken töltöttem ebben a faházban. Általános szabály, hogy ebéd után, a nagynéném jött el a barátnője. Ül egy nagy kerek asztal, ittak teát. Elbújtam egy nagy kemencében, vagy a szóban forgó könyv, vagy „verte remek”, ahogy nagyanyám szokta mondani. És az igazat megvallva, naplót vezetett, és mint Robinson Crusoe egy lakatlan szigetre, számolta a napokat, amíg ő visszatér a városba.
Néha előfordul, hogy nekem, hogy a falu - ez távol van a város sziget és az élet rajta van kitéve más ritmusban. Akár azért, mert a közelség a természethez, és talán csak azért, mert a nagyvárosokban a végtelen törekvés a technológiai fejlődés jön le nyugodt mért életet. De lehet, hogy mivel lehet, én egy város ember. Tehát a hely ott. És mégis, minden alkalommal így ez a csendes nyugalom szigete, hiányozni fog a faluját.