Book kanül olvasható online Moris Leblan
Arsen Lyupen - 3
I. Shot
Raymond figyelt. Zizeg megismételve teljesen világos, hogy megkülönböztessék a többi éjszaka hangzik homályos, de mégis csendes, hogy nem tudta megállapítani, hol jön a mélységben a vár, vagy ha kívül a komor park.
Ő csendben állt. Az ablak nyitva volt. Lány résnyire nyitva redőnyök. Pázsit és facsoportok elöntött a holdfényben, köztük sötéten emelkedett itt-ott romok egy régi apátság: csonka oszlopok, darab boltíves falak, tornácok ívek maradványok. Fénytől szél, mozog a fix csupasz ágak, megmozdult csak megjelent kis levelek a virágágyások.
Hirtelen a hang újra megismételtük ... Elment a bal oldalon, az alsó szinten kapott helyet a recepció szoba a nyugati szárny a vár.
Erős és bátor a természet, most volt tele félelemmel és szorongással. Levetette ruháit, és átvette a mérkőzés.
- Raymond ... Raymond ...
Csendes, mint egy lehelet, egy hang hallatszott a szomszéd szobából, melynek ajtaja nem volt lezárva. Elment a tapogatózás.
Kuzina Syuzanna, előreszaladt, dobta.
- Raymond ... ez te vagy. Hallottad?
- Igen ... És nem tudsz aludni?
- Azt hiszem, felébredt a kutya ... sokáig már. De ő már nem ugat. Mennyi idő lehet most?
- Körülbelül négy.
- Hallod? A nappaliban valaki gyalog.
- Ne aggódj, Suzanne, az apád is.
- Ó, azért veszélyben. Ő hálószoba mellett a nappaliban.
- Van még Mr. Davalu.
- Ő a másik oldalon a vár. Hogyan tud hallani?
Nem tudták, mit kell dönteni. Segélykiáltás? Scream? Borzasztó volt még kissé emelni a hangját. De aztán Susan kinézett az ablakon, nem tudott segíteni, de sikoltozni facsart:
- Nézd ... A medencében ember.
És valóban, volt ott valaki, egy ember gyorsan eltávolították. Vitt hóna alatt egy meglehetősen nagy tárgy, de nem tudták, hogy mi volt. a téma megérintette a lábát, ami megnehezíti járni. Látták az ismeretlen elhaladt a régi kápolna, majd egy kis ajtó a falon. Úgy tűnik, az ajtó nyitva volt, ahogy a férfi eltűnt a szeme elől, és még csak nem is hallott a szokásos nyikorgó zsanérok.
- Kiment a nappaliba - Suzanne suttogta.
- Nem, ha lement a lépcsőn, és elindult a hallban, szerettem volna elment a bal oldalon. Hacsak ...
Mindkét gondolt ugyanaz, és kihajolt az ablakon. Közvetlenül alatta a fal bízták a lépcsőn, van, hogy a második emeleten. A kő erkély látható volt fénycsík. Itt van egy másik ember, még egy terhet, átmászott az erkélyen, le a lépcsőn, és eltűnt, ugyanúgy, mint az első.
Túlterheltek Suzanne kimerült letérdelt, suttogva:
- Hívás ... segítséget hívni!
- Ki fog hallani? Az apád ... És ha van valaki, ott megtámadta őt.
- Talán szolgáit, hogy meghívják? akkor hívja őket a padlón a szobában.
- Igen ... igen ... Azt hiszem, ez egy jó ötlet, amíg ők nem késő!
Raymond talált az ágya elektromos csengő, és megnyomta a gombot. Az emeleten megszólalt, és úgy tűnt, hogy az alsó is hallotta a hangot.
Vártak. A csend lett fenyegető, és még a szél nem mozdult többet, mint a levelek a bokrok.
- Félek ... Félek ... - Suzanne ismételni.
És hirtelen, a késő este a fejük felett volt egy hang a harc, megdönti a harsogó bútor, sikolyok, majd egy szörnyű sötét rekedtes nyögés egy élő lény, aki elvágta a torkát ...
Raymond az ajtóhoz rohant.