A Grimm testvérek - mese egy elvarázsolt fa
Mintegy Enchanted fa
Hosszú ideje nem volt túl # 0151; kétezer évvel ezelőtt. Egyszer régen volt a világ leggazdagabb embere, és felesége, volt egy szép és jámbor, és szeretik egymást szívből, mint a gyermekek voltak sem. Nagyon akarták, hogy a gyermekek; és felesége imádkozott éjjel és nappal, és a gyerekek még mindig nem volt, és nem.
Előttük volt a bíróság; között az udvar egyre zöld fa, és a fa alatt állt a tél, és levágta a feleségét egy késsel meghámozni egy almát. Vágva, és a kés elvágta az ujját, hogy a vér csöpögött a hóban. „Ó # 0151 !; Azt mondta, a felesége, és vett egy mély levegőt, és úgy nézett egy csepp vér, mondta szomorúan: # 0151; Most, ha volt egy kis gyerek: a vér olyan rosy white, mint a hó! "
És amint azt kiejtett rá hirtelen olyan megkönnyebbült a lelkem, mintha a kérés, hogy valóban valóra, és hazament elég vigaszt.
Úgy telt el azóta körülbelül egy év. Feleség közérzet és panaszkodik az egészséget, nem csak azt szokta mondani, hogy a férje: „Ha meghalok, temess a fa alatt, hogy a nő köztünk a bíróság.”
Az év végén szült fiat, fehér, mint a hó és rózsás, mint a vér, és amikor meglátta, ő boldog volt, hogy a örömmel és meghalt. A férje eltemetett felesége saját kérésére a fa alatt, hogy nőtt az udvaron, és ez nagyon gyászolt; Egy kicsit később, ő már kisebb sírjon, aztán majd teljesen leállt; és még milyen kis idő múlva elvitte a házát egy másik felesége is.
Második felesége, egy lánya és első felesége volt elég fia, rózsás, mint a vér, és fehér, mint a hó.
Amikor a mostoha nézett lánya, úgy tűnt, mint egy édes kis gyerek, de pillantások történt, az ő szép mostohafia tőle, és a szíve kolnet # 0151; Azonnal jön a fejét, hogy ő lett a keresztben az úton, és ha nem lenne neki, az ő atyjának egész vagyon kapott volna a lányát.
És elkezdett a mostohafia csinos dühös, és elkezdte tolni saroktól sarokig: majd csípés és csípés, hogy a szegény gyermek élt állandó rettegésben. És mikor jött haza az iskolából, nem volt egyetlen pillanatra a béke.
Egy nap a mostoha ment a kis szobába, és az ő csinos lánya jött hozzá, és azt mondta: „Anya, adj egy almát.” # 0151; "Jól van, gyermekem," # 0151; Azt mondta, hogy az anyja, és adott neki csodálatos alma mellét; és a mellkasban, a fedél volt nehéz pretyazhelaya, és rögzítse egy nagy, vas, éles fogakkal. „Anya, # 0151; mondta egy csinos lány, # 0151; Ön és a testvére is, hogy apple „bosszantotta az anyja, de visszafogta magát, és azt mondta:” És adok neki, mikor jön haza az iskolából. "
És abban a pillanatban látta az ablakból, hogy mostohafia hazatért; Itt olyan, mint egy démon karját nyomni, elvette a lányomat egy almát, és azt mondta: „És akkor nem hagyja, hogy a testvére előtt.” Ledobta az alma a mellkas, és bezárta egy fedővel.
Amikor mostohafia belépett az ajtón, tisztátalan Fölkalauzolta gyengéden mondani neki: „Sonny! Szeretné, hogy nekem egy almát? „És ő ránézett ferde szemmel. „Anya, # 0151; A fiú azt mondta, # 0151; Mi ez rám nézel? Nos, adj egy almát! " # 0151; „Gyere velem, # 0151; mondta, és kinyitotta a fedelet a mellkasán. # 0151; Itt választani. "
És amikor a fiú fölé hajolt a törzs, az ördög, és lök keze alatt a p-time # 0151 !; Becsapta a fedél olyan erővel, hogy a fiú fejét lepattant a törzs és közé esett a piros alma. Aztán megijedt, és elkezdett gondolkodni: „Mit csinálnék magammal a hibás?” És akkor jött ez a szobámba, elővett egy doboz fehér zsebkendővel ismét jegyszedők fejét, hogy a test, kötve egy halott mostohafia nyak, hogy semmi sem volt látható, és tettem rá egy szék előtt az ajtók, és a kezében adott neki egy almát.
Egy kicsit később a lány jött az anyja a konyhában, és látta, hogy az anyja állt a kandalló előtt, és előtte kád forró vízben, amelyben azt majd öblítse le. „Anya, # 0151; mondta a lánya, # 0151; testvére ül az ajtó előtt blednyyprebledny és egy-egy almát; Azt kérte, hogy adjon nekem az alma, de nem mondott semmit, és féltem. " # 0151; „És megy megint, # 0151; mondta az anyja, # 0151; és ha nem reagál, neki a fül. " Lánya és pontosan ment, és azt mondta: „Testvér, adj egy almát.” De nem válaszolt. Aztán megütötte a fülét, és a feje leesett a válláról.
Lány rettenetesen megijedt, és elkezdett sírni és üvölteni, és rohant az anyja. „Ó, anya, bekopogtam bátyám fejét!” # 0151; és sírt, és sírt, és nem lehetett vigasztalást. „Lányom, # 0151; mondta az anyja, # 0151; mit tettél? De most már tényleg pofa be, hogy senki nem tud róla; mert én most nem vonható vissza! Legyen ez forr a kocsonya. "
És fogta halott mostohaanyja mostohafia, vágja darabokra, tedd a kádban, és főzd a kocsonya. És lánya ugyanakkor állt és sírt, és sírt, és minden könny esett a kádba, hogy még a só a zselé nem került sor.
Itt van apa hazatért, leült, és azt mondta: „Hol van a fiam?” És anya hozta az asztalra egy hatalmas étkezés, zselé, míg a lánya minden sírt és sírt és nem tudta visszatartani a könnyeit.
Apa közben újra megkérdezte: „De hol van a fiam?” A mostoha válaszolt: „Ő ment, hogy meglátogassa a nagyapja; ha nem akart maradni egy ideig. " # 0151; „Mi a teendő ott? Bal, én nem is elbúcsúzni? " # 0151; „Ó, azt akarta, hogy menjen oda, és én is azt kért engedélyt, hogy ott ezen a héten: elvégre ez mind ott simogatni.” # 0151; „És mégis, # 0151; mondta az apja, # 0151; Sajnálom, hogy nem csak velem. "
Ezzel kezdte enni, és azt mondta a lányának: „Mit sírsz? Végtére is, testvére tiéd jön vissza # 0151 !; Aztán fordult a feleségéhez, azt mondta: felesége! Amit mondani egy finom étel! Podbavit nekem egy másik, „És minél többet evett annál akart újra és újra, és azt hajtogatta:” teszi több hagyja semmit a lemez nem fog menni „, és valamit enni, enni, és a csontok mind alatt! fém asztal # 0151; és végül megette minden tiszta.
És a lánya kiszállt a mellkas a legjobb selyemkendőt, hajtogatott neki az asztal alól az összes csontot, hryaschiki és végzik a ház, fürdik keserű könnyek.
Kiment az udvar közepén, letette a csontok egy zsebkendőt egy fa alatt, hogy nőtt ott, a zöld travochku, és nem volt nehéz a szíve, és az ő könnyei elapadtak.
És látta, hogy a fa hirtelen megmozdult # 0151; Ő ágak kezdtek elágaznak, és közelednek, mint a kezében egy személy, amikor elkezd lengő öröm a kezét és a tripper.
Majd elválik a fa, mint egy finom köd, és a köd között fényét és a tűz, és ez a tűz egy csodálatos madár repült, és énekelt egy csodálatos dalt, és a nagy, magasan a levegőbe.
Amikor teljesen eltűnt szem elől, majd az ágak a fán megszűnt mozogni, és egy zsebkendőt a csontok feküdt a fa alatt eltűnt nyom nélkül.
És a nővérek a szíve nem volt olyan könnyű és kellemes, mintha a bátyja még mindig életben volt. És hazatért vidám, leült az asztalhoz, és enni kezdett.
A madár repült, és leült a ház egy aranyműves, és elkezdte énekelni a dalt:
Mostohaanyám meghalt,
Apám ettem.
Kedves húgom
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Mester ült a műhelyben, és egy arany láncot, amikor meghallotta a madár, aki énekelt a tetőn, és a dal úgy tűnt, nagyon vonzó.
Felállt a székből, és amikor lejött a tetejétől az aljáig, majd elvesztette az egyik cipőjét. Így aztán ment ki az utcára egy cipő és egy zokni öves kötény egy aranyláncot az egyik kezében, a fogó a másik.
És a nap, és valami csillogó az utcán! Így lett földbe gyökerezett a lába, és nézzük meg a madarat. „Birdie, # 0151; mondta, # 0151; énekelni szépen! Énekelj nekem egy másik alkalommal, amikor a zene! " # 0151; „Nem, # 0151; szólt a madár, # 0151; Nem megyek a kettős ajándéka ének. Adj aranyláncot, aztán majd megint énekelni énekem. " # 0151; „Ez az egy arany láncot; csak énekelni hozzám. "
Aztán repült birdie vette az arany lánc jobb lábát, leült szemben a mester, és énekelni kezdett:
Mostohaanyám meghalt,
Apám ettem.
Kedves húgom
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Onnan, a madár repült egy cipész, leült vele a tető és énekelt:
Mostohaanyám elpusztult;
Apám ettem.
Kedves húgom
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Shoemaker hallotta a dalt, én futott ki a házból egy mellény és elkezdte nézni a tető, árnyékolás szemét a nap ellen. „Birdie, # 0151; mondta, # 0151; hogyan énekelsz szép # 0151 !; És a cipész felesége hívott a háztól: Gyere, nézd egy pillantást a madár! Így a madár a nagy ének! „Aztán felhívta a lányát, és gyerekek és gyerekek és a gyakornokok és az alkalmazottak, és a leány, és minden ment kívül, és nézte a madarat, és csodálta őt.
Egy kis madár volt, szép és pontosan: a tollak a piros és zöld, és néhány nyak # 0151; mint a tiszta arany, és a szeme is ragyogott, mint a csillagok.
„Birdie, # 0151; mondta a cipész, # 0151; énekelsz nekem a dalt újra. " „Nem, # 0151; szólt a madár, # 0151; Én nem énekelek kétszer semmit. Adj valamit. " # 0151; „A feleségem, # 0151; Rendeltem egy cipész, # 0151; menj az én stúdióban ott van az én pár piros cipő, teljesen kész, hozd ide nekem itt. "
A felesége elment, és hozta a cipőt. „Itt van egy kis madár # 0151 !; mondta a cipész. # 0151; Nos, most énekelni nekem egy dalt. "
Bird elrepült, fogta a cipőt a bal lábát, majd ismét megugrott a tetőre, és énekelt:
Mostohaanyám meghalt,
Apám ettem.
Kedves húgom
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Egy hang énekelt egy dalt, egy madár repült: lánc tartja a karmai a jobb láb, és csizmák # 0151; a karmai a bal lábát, és repült egyenesen a malom, ami működött teljes sebességgel, és megérintette az alábbiak szerint: pliki-plyaki, pliki-plyaki, pliki-plyaki.
Igen, a malom ült húsz ember dolgozik, hogy hewing sorja, és kalapácsok verte: Tik-tak, tik-tak, tik-tak # 0151; Mill és visszhangzott a munkájukat azok csörgő.
Bird leült a hársfa, hogy nőtt a malomban, és énekelt:
Mostohaanyám megölték.
Egy munkás már nem működik.
Apám ettem.
Két további, a munka mögött, és hallgatta.
Kedves húgom.
Négy másik kilép munkájukat.
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve.
Ó, csak nyolc maradt, az üzleti életben.
Ó, csak hat maradt.
Csak egy folytatta a munkát.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Ezen a ponton, az utolsó mögött, és hallgatta is. „Birdie, # 0151; mondta, # 0151; énekelni szépen! Dai és én is hallgatni, énekelni újra! " # 0151; „Nem, # 0151; válaszolta a madár, # 0151; Nem fogok énekelni kétszer semmit; Adj a malomkövet, így ismét én énekelek neked. " # 0151; „Igen, # 0151; mondta, # 0151; ha malomkövet tartozott békén, akkor lett megvan. " # 0151; „Igen, # 0151; mások is mondták, # 0151; ha ismét énekelni, akkor adj neki egy malomkövet. "
Aztán a madár repült le és húsz dolgozók kezdett, hogy szüntesse meg a malomkövet és kiabálni: „Oo-oo-hú, Juhú, Uhnem! hoo! "
Egy madár csak csúszott a fejét a lyukon malomkövet vzdela nyakába, mint egy gallér, és vele együtt ugrott egy fa, és énekelni kezdett:
Mostohaanyám meghalt,
Apám ettem.
Kedves húgom
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
És énekel egy dalt az ő, ő kitárta szárnyait, és a kezében tartott a karmai jobb láb lánc, a karmai a bal # 0151; egy pár piros cipőt, és egy malomkövet nyaka körül, és elszállt az apja házában.
A ház az asztalnál ült az apa, a lánya és a mostoha, és az apa azt mondta nekik: „Mit jelent az, hogy van ma olyan könnyű, annyira szórakoztató a szív?” # 0151; „Nem, # 0151; mondta a mostohaanyja, # 0151; nekem valami félelmetes, mintha egy nagy vihar jön. " Egy lány ült, és sírt, de a sírás.
Csak akkor egy madár repült, és leült a tetőn. „Ó, # 0151; Azt mondta, az apja vagyok, annyira szórakoztató és süt a nap olyan szépen, és a lelkem olyan jó, mint ha azt kell találkozni egy régi ismerős. " # 0151; „Nem, a feleségem azt mondta, # 0151; Ez megijesztett rettenetesen, hogy a fogak a fog nem hoz, és az ereimben, mint a tűz. "
Lánya, eközben leült egy sarokban, és sírni kezdett még hangosabban, keze eltakarta a szemét, és a tenyerével teljesen nedves.
Birdie eközben leült egy fa az udvaron, és énekelni kezdett:
Mostohaanyám megölték.
Mostoha hallotta, befogta a fülét, és lehunyta a szemét, nem akart semmit látni, hallani, de még mindig a fülében volt a zaj, mind a súlyos viharok, a szeme égett és ragyogott, mint a villám bennük.
Bird folytatta az éneklést:
Apám ettem.
„Ó, anyám, # 0151; mondta az apja, # 0151; Ő ül ott, mint egy finom madár és énekel olyan jól, és így süt a nap, és meleg, és illatos kakukkfű. "
Kedves húgom.
Nővér, amikor hallotta, temette az arcát a térdén, és elkezdett keservesen sírni, és az apám, éppen ellenkezőleg, azt mondta: „Megyek ki, nézd birdie közel.” # 0151; „Ó, nem megy, nem megy # 0151 !; mondta a felesége. # 0151; Számomra úgy tűnik, hogy az egész ház lángokban áll. "
De a férje nem figyelt rá, ki a házból, és nézte a madarat, amely folytatta a dalt:
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve
És egy kicsit fa hajtva.
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
És miután befejezte a dalt, a madár esett a tetején egy arany láncot a nyakába egyenesen apjához, és a lánc esett éppen mértékkel.
Aztán hazajött, és azt mondta: „Nézd, milyen csodálatos madár, kaptam egy szép arany lánc, sőt valamit nézni olyan szép.” A feleség nem minden még rémülten rohant az egész házat, és az a hely nem engedheti meg magának, hogy megtalálja.
A madár ismét elkezdte ugyanazt a dalt:
Mostohaanyám megölték.
„Ó, ha én valaha is az alvilágban maga most!
Ha csak nem hall engem ezt a dalt! " # 0151; mostohaanyja mondta kétségbeesetten.
Apám ettem.
Mostoha meg ezeket a szavakat, kimerült, a földre esett.
Kedves húgom.
„Ó, # 0151; mondta a nővér, # 0151; Azt is el fog menni, és nézd, és ne adj e valami madár. " És elhagyta a házat.
Csontjaimat gyűjtött,
Az ő zsebkendő kötve.
Aztán dobta a tetején piros cipő nővére.
És a kis fa, hogy tegye le!
Kivik, Kivik! Mi vagyok egy szép madár!
Akkor és nővérek a szíve lett egyszerű és szórakoztató. Fölvette a piros cipő új és elkezdett táncolni és ugrik rájuk. „Ó, # 0151; mondta, nagyon szomorú voltam, amikor elhagyja a házat; és most úgy érzem, annyira egyszerű, és jó! És mi dicsőséges madár # 0151; mert kaptam egy pár piros cipőt! " # 0151; „Nem # 0151 !; az anyja azt mondta, és felugrott a horror, és a haj égnek állt a fejét. # 0151; Úgy vélem, hogy világvége eljött! Nem tudom elviselni: Én is megy ki a házból # 0151; talán én jobban érzi magát! "
De amint feltűnt az ajtóban # 0151; trrah! Bird levette melnichy malomkövet a fején és a zúzott halálra a mostohaanyja.
Apja és nővére hallotta a zajt, és rohant ki a házból: a hely, ahol a malomkövet leesett, vetette klubok füst, majd megjelent a lángok, és amikor véget ért, látták, mielőtt a kisöccsét, aki átvette apja és nővére kezét és mind a három boldog és elégedett, hogy bement a házba, leültünk, és enni kezdett.