19. fejezet
Hjurrem alszik a mellén Szulejmán. Szulejmán remegett, és tedd mellé, megpróbált felülni. Ő volt beteg.
- Szulejmán? - felébredt.
- Sleep - óvatosan, ránézett.
- Hogyan ...
- Nem nagyon. De ne aggódj - Szulejmán finoman megszorította a kezét. - Adj egy tál .... Hogy az orvos adott nekem egy ...
- Elveszi a méreg ki a szervezetből. Húslevest.
Hjurrem hozott medence és elfordult benyújtásával Szulejmán zsebkendőt.
- Reggel Hozok egy fia. Azt hiszem, jobb lesz.
Szulejmán hányt be a medencébe. Elfordította a szemét, és megtörölte a száját egy zsebkendővel, azt mondta:
- Minél jobban ismerlek, annál jobban szeretlek.
Hjurrem körülnézett, és elmosolyodott.
- Azonnal beleszerettem veled, Suleiman .... Csak arra gondoltam, aki a Szulejmán szultán, ahonnan szívem zakatol így.
Néztek egymásra. Szulejmán mosoly volt gyenge, de őszinte, mosolygós Hjurrem - boldog és álmodozó.
- És hogyan?
- Boldog vagyok.
Szulejmán leült az ágyra, fölé hajolt hátra, és tegye Hjurrem lábához, játszik vele réz haját.
- Milyen vak voltam, mielőtt ... Könyörgöm, ne hadd menjen vak újra ...
- Szulejmán, nem kígyó podpolzet Önnek. És ha harapni, én szopni a mérget is.
- Nem félnek a méreg?
- Nem.
- Kedves ...
- Szulejmán, akkor tényleg megijesztett ...
- Ki ő? - Szulejmán nézett Hjurrem. - Hogyan? Azt akarom, hogy megértse.
- Egyszer ott élt, barátok voltunk sokáig. És akkor támadtak a tatárok, eladta nekem, mint egy állat. És ott volt. Mary nem volt ilyen.
- Maria?
- Tehát a nevét. - Hjurrem lejátszógombok Sultan. - Talán csak beleszerettem veled? Féltékeny rám. De nem volt egyedül, ő tanácsolta, hogy valaki ... Aki itt nem akar válni szultanina.
- És ez igaz is - mosolyog Sultan.
- Mi történt?
- Yad világít Gyulnihal. Olyan volt, mint egy megszállott.
Hjurrem ugrott, de Szulejmán megállt átölelte a derekát, és vetette magát a lába:
- Sehol nem fogom hagyni. Meg akarom érteni magam ...
- Szulejmán ...
Hjurrem megölelte.
Reggel az orvos lépett be a negyedévben a szultán. Hjurrem alszik, fogta a kezét.
- Mosha Effendi, hogy a víz.
- Overlord, még mindig nem tud inni. Elhoztam a húslevest.
- Megint? Hívjon Walid. Szeretnék beszélni. Igen ... Hjurrem akarta hozni a fia, nem akarom felébreszteni, mondja Esme, hadd vigye Mehmet és gyere ide. Mintegy betegség szót.
- Ahogy kívánja, mester, - mélyen meghajolt, balra Mosha.
Walid elment a szobába. Esma kötelességtudóan félreállt Hjurrem Mehmet tartotta a lábát, és csapott a fogantyúkat, beszél a saját nyelvén. Szulejmán tartotta a kezét, szigorúan várjuk tiszta képet.
- Saját oroszlán ...
- Walid - Szulejmán mosolygott, hívogató gesztus megközelíteni őt.
Walid odament hozzá, lehajolt a fiát.
- Mi az Ön egészségi állapotát.
- Sokkal jobb. Sajnálom, ha ijedt meg tegnap. Beszélni akartam.
Walid nézett Hjurrem.
- Nem tud bántani minket. Hjurrem én őrangyala.
Hjurrem zavaros elrejtette a szemét.
- Senki meg ne tudja ... az én betegség.
- Ehhez ne aggódj, Szulejmán. Senki sem fogja tudni.
- Rendben van. - Szulejmán megszorította anyja kezét. - Ki igyekeztem tudom, azt mondták nekem ... De még mindig nem igazán értem az indítékai.
- Ki ez?
- Gyulnihal Khatun.
Walid homlokát ráncolta.
- Én erről egy kicsit később uralkodott. Orvos még megtiltotta, hogy felkeljen. Azt akarom, hogy jelen legyen a kihallgatás. Ha azt szeretnénk, akkor üljön le az asztalomra.
- A csecsemő?
Szulejmán nézett a gyerekre.
- Marad. Esma!
- Igen, uram?
- De ... nem tudom. Hozd Ibrahim.
- Igen, mester.
- Szulejmán - Hjurrem nézett Szulejmán. - A Sultan Ibrahim tegnap ... És az igazság az volt, így az ő helye az üzlet?
- Igaz. Én csak arra vár rá korábban, hogy őszinte legyek, biztos voltam benne, hogy ő volt otthon. Te ne aggódj. Ki tud mindent - mondta neki gyengéden Szulejmán.
Hjurrem öltözött Szulejmán, segít neki, hogy egy ruhát és kabátot, és levette az ingét.
- Mi vagy te valójában? Walid Szégyelltem, - nevetett Soliman.
- Walid, akkor bocsáss meg az én szolgám, én csak szeretnék segíteni Szulejmán, amire szüksége van, hogy energiát takarítson.
- Megbocsátok, bocsáss meg - mosolyog Walid.
- Ó Allah, - nevetett Soliman.
Felöltözött, és torkát, kihúzta magát, és elkomolyodott.
A negyedek lépett Ibrahim. Ő volt a veszteség, hogy Szulejmán a Hjurrem, Şehzade és Walid.
- Uram, én ...
- Mondja, Ibrahim, tegnap miért szobák nélkül maradt őrizetben?
- Uram, amikor elköltöztem, az őr volt. Talán lefizették őket.
Suleiman rose a kézben, hogy utolérjék.
- Te kamrák labdát. Hát nem?
Szulejmán felállt bizonytalanul, de állt a lábukat.
- Esma, hogy Mehmet. Majd később felhívlak.
Esma vette a Mehmet és elment.
- Ha Walid és Hjurrem Sultan ismétlés, ki vagy te?
- Keeper béke ...
- Hogyan tartod őket, ha a kamrák átjárás? - kiáltotta Szulejmán.
Ibrahim zsugorodott.
Szulejmán nem jött közel állnak hozzá, küzd, hogy uralkodjon magán.
- Allahra esküszöm, és fogalmam sem volt ...
- Mi van itt nincs gondolat, Ibrahim Effendi - parancsolóan kérdezte Walid.
- Mentem egyszer kész minden esetben. Ez a lány nem okoz gyanút.
- Girl, minden alkalommal szinte kísért engem nem okoz Önnek gyanúját.
- Én ... én adok nyomtatásban.
- Olyan egyszerű, és nem remélem, hogy adsz nyomtatásban.
Walid elment az erkélyre. Hjurrem feküdt az ágyon, kezét a hasára, és rájuk nézett nyugodtan, csak aggódni Szulejmán.
Szulejmán jött Ibrahim. Azt mondta, valami csavart a kezében.
- Megköszönni Hjurrem. Hallom, de ... Elmondta, hogyan élt. Számomra úgy tűnik, még akkor is, miután a bor, figyelmeztettem, Ibrahim.
- Hurt - Ibrahim lábához esék, és megcsókolta a padló burkolat Szulejmán. - De én nem vagyok bűnös! ez a bor, hogy Khatun!
- Tehát így. Régebben más információt, Ibrahim. Bor Khatun, méreg Khatun Khatun magát sétál járja a Topkapi, keresi a pillanatban, hogy megöli a szultánt, és amennyiben ebben az időben van? Így megy ez.
- Én személyesen ellenőrzött!
- Ibrahim ... én bízhatok benned, mint egy testvér. - Szulejmán gesztus megparancsolta neki, hogy keljen fel. Ibrahim állt. - De valami zavar. És mit csináljunk ezzel Khatun?
- Merem azt sugallják, hogy küldjön neki száműzetésbe. Bocsáss meg, Uram ... megtudtam tegnap, hogy Hjurrem Sultan terhes.
- Igen. Nem térnek el a témában - Sultan elmosolyodott.
- Én csak aggódik saját jólétét, mert ő akarta, hogy húzza meg.
- Jól vagyok, Ibrahim Effendi - Hjurrem kedvesen mosolygott.
- Lord, így mondani.
- Nos, amit mondok. Volt rá a halálra. Adjon az oka annak, hogy el kell hagynia az életét?
- Még mindig úgy gondolom, hogy ha túléli, akkor találkozni, akik akartak, amitől szultán.
- Hmm. És ha ez igaz? - Szulejmán ravaszul nézett rá.
- Aztán mindketten megérdemlik a büntetést.
- Menj tovább.
- Tettem a felelős a saját ember. Ha valami történik, akkor távolítsa el nekem tisztségéből.
- Szóval csak megsajnálta őt? Hjurrem mit mondasz?
- Küldje el a régi palota. Nem mintha repült, hogy hatással van a Topkapi .... De ...
- De mi?
Hjurrem néma.
- De, fiam, akkor túl sokat adott neki - válaszolt helyette Walid. - ékszerek, ruhák. Megértem, hogy ruhát tartozott Hjurrem és csak odaadta nekik a szolgáltatást. Ez a lány nem ad életet. Hjurrem azt mondta, hogy Gyulnihal bajt és Hatice, hogy a sötétség a szemében. Most már értem.
Szulejmán gondolta.
- Akkor büntetést Walid?
- Igen.
- Ibrahim, hogy azok, akik az őr szobámba tegnap. És a biztonsági főnök.
Ibrahim kijött, és megtántorodott Soliman. Walid rohant fiát.
- Jól vagyok.
- Uram, akkor jobb, ha hazudik?
- Én csak ülni Hjurrem.
Letétkezelés találkozott az ágyon ülve. Úgy néztek ki, távol a látvány Hjurrem szultánok és Walid.
- Ki adta meg a jogot, hogy otthagyja a post! - kiáltott fel a szultán.
- Uram, irgalmazz!
- Mit beszél. Mi a bátorságot, hogy és hagyja a poszt !!
- Ő nagylelkűen fizetett nekünk ... ez Khatun ..
- Melyik?
- Mi volt a kamrákban.
Szulejmán szigorúan nézett a remegő őr.
- És mit szólsz? - kérdezte a fejét a biztonság.
- Uram, hogy nem mond semmit. Mikor töltött körök voltak folt.
Hjurrem nézett az őr. Akart beszélni, de a lány hallgatott, amikor ura.
Szulejmán nevű Ibrahim.
- Azt hittem, hogy vége. Ez parancs.
- Sorrendben ...
- Elvigye!
Letétkezelés elvitték.
- Az, hogy a végrehajtás. Hogy ezt Khatun. Mi köze a sorrendben, ahogy tudja.
- Természetesen, mester.
Led Gyulnihal Khatun.
- Fáj! Elnézést! Én csak szeretlek!
Gyulnihal Szulejmán rohant lábát, de ő elhúzódott tőle.
- Ön rémálom Gyulnihal - rossz szultán ránézett. - Ki tudja, élhetett volna reggelig ... Ki bérelte fel?
Walid között állt a fürdőszoba és erkély.
- I!
- Ő volt az, Suleiman?
- It. Gyulnihal Khatun, mi hiányzik?
- You!
Hjurrem elfordult, dühös. Meg kellett tekerni a kezét, visszafogta magát.
- Szóval, mi készen állsz, hogy ölni elutasításának? - kérdezte Szulejmán.
- Nem akartam megölni.
- Gyulnihal, ne játssz velem. Kellett dobni, hogy a Boszporusz ...
- Hurt - Gyulnihal zokogott.
- Korábban úgy volt, kell gondolni. Gyerünk.
Szulejmán kíséretében Walid Gyulnihal húzta az erkélyre. Kertjében beállította a blokk.
- Nem!
- Nézd! - Szulejmán megragadta a tarkó, a nyak, kénytelen nézni, ahogy az őrök otrubyvayut fejét.
Gyulnihal felsikoltott.
- Látod? Kivégezték miattad. Ez a szerelem? Mérget?
- Én ... Könyörülj!
- De a döntési változókat. Rólad. Ezért küldök száműzetésbe. Vegye ki a szemem elől!
Gyulnihal húzni. Walid jött.
Szulejmán esett az ágyon, zihálva.
- A szívem rossz, a Sultan ...
Szulejmán nézett.
- Mehmet kinyerjük.
Szulejmán elmosolyodott.
- A szemed ... Van egy ilyen szemét? Szulejmán, a óceán ....
- És ha nincsenek ilyen szemek, mint a tiéd? Saját tavaszi Hjurrem ...
***
Szulejmán jött a találkozó a kanapén. A kezében egy papír Matrakchi.
Leült a trónra, a kabátja rá szegély.
- A dolgozatban a kezében Rhodes. Átnéztem őket. Peri Mehmet Pasha ... Mondd meg nekik, alkalmazni kell ezeket a számításokat, a sziget a térképen. Mi készítmény?
- Urunk, fegyver túl terjedelmes, ez is lehet az akadály a csatában a tengerben.
- Hurt - mondta Ferhat Pasha.
- Beszélj.
- Most fejlődő előregyártott fegyvert. Könnyebb, és el lehet végezni.
Szulejmán bólintott.
- Hurt, janicsárok emelt egy pletyka, hogy a túra törlésre kerül.
Szulejmán szigorúan nézett Peri Mehmeta pasa:
- És mi lenne az? Minden?
- Nem.
- Nos. Gyerünk, Peri Pasha ... előkészítése az indulót.
Szulejmán ment a teraszra. Army meghajolnak előtte.
Közölve bátorító szavak és elkezdeni a felkészülést a kampány, Szulejmán megfordult és rámosolygott Peri Pasha:
- És mégis, a pletyka nem jó.
Sultan eltűnt, így egy zavaros régi vezír.
***
- Szulejmán.
- Mi Hjurrem Valide Sultan? - viccelődött Sultan.
- Te annyira gyenge ... Moshe Effendi mondta, meg kell, hogy a szabadban.
- Igen, anya - mosolygott Szulejmán.
- Szulejmán, komolyan - mondta mosolyogva Hjurrem, hajlítás felett Szulejmán.
- Szemed meggyógyít, Hjurrem. Ez zöldes mélységbe ...
Szulejmán belemélyesztette ujjait a hajába, és gyengéden felemelte a fejét, hogy az arcát.
- Saját Sultan, a mester a lelkem, ragaszkodom.
- Gyenge ragaszkodnak.
- Szulejmán, ó kérem.
Úgy néztek egymás szemébe.
- Nos.
- Te ne aggódj. Erős vagyok.
- És még a kis termetű és könyv gyermekem. Így nem kell ....
- Kimegyünk a kertbe.
Szulejmán nézett Hjurrem. Úgy döntött, hogy még alacsonyabb. Hjurrem megborzongott, érzés, mint fuldokló a mélyben a feneketlen kék szem ura.
Megcsókolta.
Felállt, megfogta a kezét. Szüneteltetése csendben, távoztak.
Hjurrem tartott Szulejmán lassan sétál a kertben, és elkapta a levegőben. Alacsony Sultana a női alak, és egy sörényét vörös haj, kék szemű, magas Sultan. Pár csendben lassan sétált, hallgat a szív és aggódni egymást.
- Azt szeretnénk, hogy ha egy fiú ...
- Hjurrem ... lánya vagy fia, hogy nem mondanám ... De ez a mi veletek gyermek. Hacsak nem tudok szeretni egy darab van?